Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

164 KEI/ÉNYI B. OTTÓ tulajdonában volt ezüst serleget, végre egy 1816-ból származó napóleoni zászlót. Míg Budát a folyó felől nézve tekintélyes városnak látja, bent a városban kevésbbé van elragadtatva tőle. Utcái nincsenek kövezve, bokáig ér a por, amely nedves időben sártengerré változik, a zsidóváros pedig nagyon piszkos. Feltűnik neki az öt-hatezer lakosú Rácváros. A Rácváros felé tartó útjában lát dohányföldet, sűrűn beültetett sárgatök-ültetvényeket és oly lehetetlennek látszó taligát, amelyiknek mintája Norvégiában van. De az ökrök nagyok, előkelő szarvakkal, a szomszédos vidékről pedig úgy tudja, hogy híres rendkívüli nagyságú és bátorságú kutyafajtájáról, amely megtámadja és megöli a farkasokat. Feltűnik neki a kávéházak kapuja fölött a »Kavé-Ház« felírás ; a névben egyikét fedezi föl azon módosításoknak, amelyeken ennek az értékes növénynek a neve földkörüli útjában átment. Meg volt lepve, hogy a j obb lakóházak felett a tulaj donosok neve olvasható, óriási méretű betűkkel. Bz a kedves szokás Sándor gróf rezidenciáján is látszik, akit Angliában lovas ünnepségekkel kapcsolatban jól ismernek. Pesten feltűnik neki a modern nagyváros széles, tiszta, jól kövezett utcáival, kitűnően felszerelt üzleteivel, sok szép nyilvános épületével és jól kiépített rakpartjával. Az építési anyagról az a megjegyzése, hogy ez legtöbbször könnyű, lyukacsos kő, amelyet a Dunántúlról hoznak. Az egyetemnek is jó hírneve van, pompás természetrajzi gyűjteménnyel és botanikus kerttel rendelkezik. A kézműipari termékek közül szerinte a főtermék a tajtékpipa, amelynek anyagát Konstantinápolyból importálják. Bz egy bizonyos fajta kallózott föld, amelyet a tatár Krim déli részén találnak főkép. Konstantinápolyban bazárokban árulják és karavánokkal küldik fel Pestre. A pipák kikészítése Pesten történik és az itt gyártott készítmények a német vásárokra : Bécsbe, Frankfurtba, Lipcsébe is elkerülnek. Megemlíti azokat a hosszas küzdelmeket, amelyeket Pesten az állóhíd érdekében folytattak. Ideírja a hajóhidat, amely közel 50 összeláncolt csónakból áll. Bzek közül kettő-három annyiszor nyílik szét, ahányszor hajók mennek át rajta. Télen azonban a folyó annyi és oly nagytömegű jégtáblát visz magával, hogy a hidat be kell vonni és így a közlekedés a két város között megszűnik. Az ebből folyó kényelmetlenség oly komolyan érezhető, hogy a vashíd építésének gondolata már komoly tárgyalás alatt van. A hasonló terheket eddig a parasztok viselték, de szegénységük nagy akadályokat gördít a munka elé. Végül is a nemesség vállalta a terhet és beleegyezett a hídvámszedésbe, amely egyformán kötelező lesz főúr és jobbágy számára. Ezt a' vívmányt a demokratikus párt, mint a jogegyenlőség kezdetét és mint további, a nép javát szolgáló reformok előjátékát üdvözölte. Hallott arról is, hogy a magyar nyelv művelését célzó egyesület alakuló ülést tartott Pesten és ennek olyan sikere volt, hogy az egyik nemes 1000, a másik 6000 forintot ajánlott meg a cél érdekében. Bz utóbbi gróf Széchenyi István volt, aki a főrendiházban síkra szállt és elfogadtatta a magyar nyelv hivatalos használatát. Bnnek a fölvilágosodott, széleslátókörű egyénnek és hatásának köszönhető a dunai gőzhajózás is. Nem mintha a terv tőle eredne. De mint gazdag vezető ember, akinek törekvése minden nagyvállalkozást előmozdít, rendesen kap hitelt,