Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

160 KEIDÉN YI B. OTTÓ mentes. Humorosan jegyzi meg, hogy amióta a Duna folyni kezdett, ily újításról Magyarországon még nem hallottak, hiszen a magyar nemes születésénél fogva élvezi azt a kiváltságot, hogy semmiféle adót nem fizet. Humoros a véleménye arról is, hogy mi késztette a pestieket a híd építésére. Eszerint a hölgyek, akik nem akarták magukat megfosztani attól a szórakozástól, amelyet télen Budán élvezhetnek, addig zaklatták férjüket, atyjukat, fivérüket, hogy a diétán megszavazták a kőhidat. Az angol véleménye szerint bármily jelentéktelennek lássék is ez az újítás, valószínű, hogy az ország sok hasznos reformjának útját nyitja meg az egyenlő elbánás alapelvének alkalmazása által. * D'Haussez a két várost először orografikusan ismerteti. Mindjárt az első impressziói igen kellemesek. Ennek a kellemes látványnak a fő oka az a rend, amely az építkezésekben uralkodik és amely meglepi a Pestet látogató idegent. Feltűnik a kőépítkezés, amelynek színe is kellemes hatást kelt. Amint az építésrendészetre tekint, megállapítja, hogy az egy külön bizottság ellenőrzésének van alávetve. Ennek az intézménynek (Kir. Szépítő Bizottság) köszönhető, hogy Pest egyike Európa legjelentékenyebb városainak. Az utcák bővelkednek a csinos épületekben. Tudja azt is, hogy az egyéni érdek nem szenved a reá kényszerített bizonyos fokú megkötöttségtől. A tervek módosítását ugyanis mindig összhangba hozzák azzal a gondolattal, amely a kivitelt megelőzte és azokkal a költségvetési határokkal, amelyek az építkezés végrehajtásánál irányadók voltak. Ez az ellenőrzés tulaj donképen nem egyéb, mint a köz- és magánérdek összeegyeztetése. Hamar észreveszi, hogy az invalidus-palotától eltekintve, nincs monumentális épület Pesten. A templomok szerinte annak a kornak építkezési hibáit viselik magukon, amelyben készültek és a következő korszakok kegyelete nem keresett módosítást az építkezés fogyatékosságainak kiküszöbölésére. Már sokkal nagylelkúbbnek mutatkozik a köz nemrégen épült színházával szemben, amelynek arányai szélesek és szabályosak. Feltűnik neki, hogy annak ellenére, hogy a sík talaj könnyű lehetőséget nyújt a lekötésre, fák ültetésére és sétányok alkotására, Pest városában a városszépítésnek ezzel a fajtájával nem találkozik. Néhány, a Duna partján szétszórt fa, néhány, a bécsi országúton felsorakoztatott ültetvény képviseli mindössze azt a kellemességet, amelyet különben egy város sem mulaszt el megalkotni, hogy lakosai gyönyörködtetését szolgálja. A Duna változó szélessége szigetek képződését segíti elő. E szigetek szintén hozzájárulnak a pesti dunai látkép csodálatos hatásának kiegészítéséhez és a messze távolságban lezárják a határt. Foglalkozik a városok múltjával is, hivatkozik a római feliratok kútfőire és megemlíti Budának, a középkori magyar királyság középpontjának fényét. Tudja, hogy a város többször pusztult el, de szerencsés fekvésének köszönheti többszörös feltámadását és fejlődését. Észreveszi a városok központi helyzetét is az országban, amely a főváros szerepére teszi őket alkalmassá. A 140.000 lakost számláló két város szerencsés