Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 161 helyzetben van a Német- és Törökországgal való közlekedés szempontjából is, amely a kereskedelem és ipar haladásának fő előmozdítója. Szellemes megjegyzése, hogy Buda szinte a dombok amfiteátrumában mutatja épületeit. Pesttel összehasonlítva észreveszi a két város stílusjellegének különbségét. Az ellenkező hatás azonban, mintha közelebb akarná hozni egymáshoz a két várost : Pesten az élénk kereskedelem a budai városrész főúri komolyságával, az ipar aktivitása a magántulajdon nyugodtságával, a modern szokások korszaka a középkoréval találkozik. Budán a vár utcáin csupa luxusjárművet lát. Nyáron ez az élénkség hiányzik, mert lakói az időt inkább birtokukon töltik. Midőn D'Haussez itt járt, a vár egy kihalt, elhagyott város látszatát keltette. Az üres paloták csak jelezték azok lakóit ; az épületek gazdagságát és nagy területét látva azt a véleményt táplálja, hogy gazdáik inkább a költekezés lehetőségeivel és eszközeivel, mint a kincshalmozás aggodalmával vannak elfoglalva. A tulajdonosok nagyúri szokásaira a nagyvonalú és fényes elosztású épületekből következtet. A »császári palotáról«, amelyet Mária Terézia építtetett át, megállapítja, hogy legnagyobb részében különbözik az ilyfajta épületektől. A palotán látszik, hogy mindent szem előtt tartottak az építkezésnél, amit az uralkodó reprezentációs kötelezettsége megkövetel és nem is hanyagoltak el semmit, amit a jóízlés és a kényelem tanácsolt. Ablakairól és erkélyeiről a széles távolba nyílik kilátás, amely átfogja Magyarország széles síkságait, a hegyek övezetét, a fákkal borított szigeteket és a Dunának úszó falvakkal, a vízimalmok csoportjaival élénkített vonalát. Vissza-visszatér a két város képének különböző jellegére és azt különféle szempontokból mutatja ki. Szerinte Buda templomainak egész különleges stílushatása van. Nincs rajtuk semmi olyan jelleg, amilyet az ember az ily épületeknél találni szokott. Az az érzése, mintha a törökök építették volna azokat, amikor a várost birtokolták. Ezért valahányszor az óra üt, azt várja, hogy a többemeletes, négyszögletes tornyon, amelyet kiugró, domború bádoglemez fed, az imám jelenik meg. A két város különben Edinburgh két városképére emlékezteti. Ott is az egyik város régi, hegyen fekvő és házai lenyúlnak a völgyig, a másik fiatal, szabályos, modern tervek szerint épült, amelyben elfogadták mindazt, amit az előrehaladott civilizáció megkövetel. Az összehasonlítás Edinburgh-val más téren is kínálkozik. Ott is az egyik város nekitámaszkodik a hegynek, amely fokonkint lesz kisebb, a másik sima felületen végződik. Mind a két városnál a lakosok egymás között hidakon közlekednek, azzal a különbséggel, hogy Budán a híd egy széles folyót szel át, Edinburghban egy víz nélküli szakadékot. A két országban a két régi város alapítása időszakának szokásaiból és erkölcseiből megőriz bizonyos látszatot. Az új városok ellenben az új korszak formáit, ízlését és szükségleteit veszik fel. Az állandó híd építésének terve is foglalkoztatja az útleírót. Iyátta a nagyszerű terveket, de az a gondolata támadt, hogy a felhasználandó milliók, amelyek majd csak néhány ölnyi közlekedést könnyítenek meg, mennyivel jobb szolgálatot tennének, ha új utak építésére, avagy a régiek megjavítására szolgálnának. Mert a fényűző Pest városa, ez az oly gyorsan növekvő hely nem közelíthető meg másként, mint homokos Utakon, amelyeknek határtalanságában az utazó azt az irányt választja, amelyet 13. Tanulmányok Budapest múltjából VI.