Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

158 KEXÉNYI B. OTTÓ tette azt a nemzeti jelleget, amely azelőtt a magyarokat oly előnyösen különböztette meg. Mivel a keveredés majdnem mindig a katolikus nemességet érintette, ezáltal a vallási elnyomatás mindig erősebb és általánosabb lett. A polgárnak és parasztnak nincsen semmi reménye, hogy helyzetén könnyítsen. Az udvar nagyon tart még az új, szabad szellemtől, amelyet II. József jószándékú rendeletei az egész monarchiában elterjesztettek és arra törekszik, hogy mindent előző állapotába térítsen vissza. A szerző meg van győződve, ha József még tíz évet élt volna és az osztrák örökös tartományokban befejezhette volna nagy művét, semmiféle elévült előjogok előtt nem hátrált volna meg. Ezt az áldott országot is alapjában forgatta volna fel, annak jobb alkotmányt és közigazgatást adott volna, amelyért már évszázadok óta küzd. Valóságos polgári osztályt teremtett volna a természettől és a józan észtől neki járó jogokkal. A parasztot teljesen feloldotta volna a rabszolgaságból, világosságot, műveltséget és türelmet terjesztett volna mindenfelé. Ezáltal a polgár munkásabbá és vállalkozóbbá, a paraszt szorgalmasabbá és bátrabbá vált volna. Ez a pompás ország, amely most félig parlagon maga elől zárja el erőit, jobban fel lenne építve, a népesség szaporodnék, a kereskedelem minden gátló bilincsétől megkönnyebbülne. Maga a nemesség is meggazdagodnék s talán józanabbá és nemesebbé válna. Amit most hízelkedéssel, makacskodással kényszerül kicsikarni, akkor az jog szerint megilletné őt és minden előnyével szemben csak azt a szégyenletes tudatot veszítené el, hogy korlátlan zsarnoka ostoba rabszolgáinak és hogy uralkodóit a kötelezettségek megtagadásával saját kárára időről-időre ingerelheti. Ezek az urak csupa daccal vagy hízelkedéssel vívták ki előnyeiket, de majd meglátják, hogy mily keveset használ nekik a megújult udvar látszólagos bálványozása. Az udvarnak is kevés haszna lesz látszólagos engedékenységéből. Mert az ellenség közeledtére a magyarok nem fognak sok ellenállást tanúsítani. A politikai életben olyan hírek vannak elterjedve, amelyek Bécsben aggodalmakat, itt pedig reményeket ébresztenek. A hírek egyike, amely Bécsben nagy feltűnést keltett, hogy az osztrák császárnak azt az ajánlatot tették, ossza meg a monarchiát testvéreivel : egyiknek Csehországot, másiknak Magyarországot juttassa és magának csupán Ausztriát tartsa meg. A különálló ország uralkodója bármily rövidlátó lenne is, hamarosan belátná, hogy a mostani kormány mindenben a nemzet elnyomására törekszik, amely végső eredményben nem csupán a hatalmas nemesi családokból áll. E kormány a megerősödésre vezető legfőbb segédforrásokat eldugaszolja és az a célja, hogy a hazafiság utolsó csíráját is elfojtsa. Ilyen előreláthatatlan változások alkalmával minden új berendezkedést könnyebben lehetne végrehajtani, annál is inkább, mert a császár testvérei közül mindegyikben több hajlandóság van a megboldogult József császár szelleme és gondolkodásmódja iránt, mint magában a császárban. A reformok esetén a nemesség nem kelne föl régi alkotmányának védelmére, mert őt az udvarnak már régen sikerült elgyengítenie és elpuhítania. Egyébként is bennük éppoly kevés egyetértés és összetartás van, mint amilyen kevés igazi hazafiság. Bizonyos, hogy a polgároktól és parasztoktól ma már nem várhatja el a nemesség, hogy hívására bilincsük további fenntartásáért síkra szálljanak. A polgár most mindenütt okosabb, mint a nemesség,