Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 157 jusson, mert különben hamar erőhöz jutna. Hiszen termékeny földje és természetes képességei egyaránt alkalmassá teszik a komoly munkára, ha nem gördítenének útjába mindennemű, akadályt, mezőgazdasági és szellemi kultúrájának, iparának és kereskedelmének korlátozására egyaránt. Ehhez járul, hogy az ausztriai birtok- és gyártulajdonosok a saját közvetlen nyereségükért aggódva, az udvart a legértelmetlenebb rendszabályok kiadására bírják, azon a címen, hogy ezekre biztonságuk érdekében van szükség. Ennek következménye, hogy a magyar mezőgazdasági termékekkel való vásárt a legesztelenebb behozatali és kiviteli tilalmakkal és a legelviselhetetlenebb vámokkal nehezítik meg. Mert a kitűnő és általánosan keresett magyar bor és magyar gyapjú kivitelét nehezítő tilalmak azt célozzák, hogy a silány osztrák termékeknek ne ártsanak és az osztrák gyáraknak ne nehezítsék meg a gyártást ; hogy a sziléziai cérna- és vászonbehozatal ne korlátozza a cseh cérna- és vászonkereskedelmet, amelynek pedig egészen más forgalmi útja volna.. Ehhez hasonló ezerféle képtelen intézkedésre mutathatna rá. Magyarország másik főbaja szerinte a főnemesség zilált anyagi viszonyaiban rejlik. A nemesség tulaj donképen az egyetlen valódi társadalmi osztály. Ez a kijelentése alkalmat ad neki arra, hogy a nemesség kiváltságait és előjogait részletesen ismertesse. A magyarországi és erdélyi nemesség kiváltságait egyedülállóknak minősíti a már előbb is felhasznált Bisinger-féle statisztikai munka alapján. De az a meggyőződése, hogy a nemesség tobzódása és pazarlása teljesen idegen a nemzeti karaktertől. Éppen a legvagyonosabb társadalmi osztály eladósodása a közvetlen oka a kereskedőosztályban fellépő uzsoráskodásnak és csalásnak is. A magyar birtokos nem egykönnyen fordít elegendő anyagi áldozatot sokszor mérhetetlen nagy földbirtokának kihasználására és feljavítására. Sőt magát a szükséges beruházást is gyakran elmulasztja, aminek az a következménye, hogy a termelési rend és folytonosság mellett elérhető nyereségtöbblettől elesik. A magyar főnemesség az udvar csábítására az év legnagyobb részét, sőt gyakran az egész évet Bécsben, a tobzódó fővárosban tölti, vetekedve ott a .még gazdagabb osztrák és cseh nemességgel, idegen erkölcsöket és életmódot utánozva. Ennek következménye, hogy elpazarolja bevételeit, azokat a jövedelmeket, amelyeket a bérlők, intézők és zsidók még meghagynak neki. Ezáltal az országból nemcsak a pénz nagyrésze megy ki, amely egyébként arra volna hivatva, hogy szabad és sokszoros körforgásban magának az országnak hasznára váljék, hanem az alsó nemesség, a polgárság és mindazok erkölcse is, akiknek a főnemességgel van dolga, ennek életmódja által veszélyben forog és megromlik. Mert ha ezek Magyarországon tartózkodnak, akár a nagyobb városokban, akár birtokaikon, jelenlétük talán még károsabb a köz számára, mint ha távol élnének. A nemesség ugyanis itt is az udvari és városi életet éli, amelyet külföldön látott. Amennyire csak teheti, igyekszik a maga kis Párizsát és Bécsét a maga környezetében megteremteni és ezáltal elpuhultsággal, tobzódással és bűneivel a körülötte levő jobb vért és életet megmérgezi. Jellemző, hogy a magyar földbirtokok tekintélyes része az udvar ajándékozása és kegye által osztrák családok kezébe került, akik a magyar arisztokráciával sűrűn házasodtak össze. Ilyformán a főnemesség majdnem teljesen elvesz-