Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

156 KEIyÉNYI B. OTTÓ tartozók annyira elnyomott sorsban élnek, hogy szorosabb értelemben véve nem is tekinthetők társadalmi osztályba tartozóknak. A parasztnak már külső megjelenésén, járásán és arckifejezésén is látszik, hogy minden urbárium-rendelet ellenére földhöz ragadt rabszolga, teherhordó állat. Piszkosan és többnyire rongyosan, lomhán, lustán ide-oda lopakodnak, nem egykönnyen fognak valamihez jószántukból és a parancsnak nem szívesen engedelmeskednek. De hogyan is feszítenék meg legjobb erejüket gazdáj*uk földjének megművelésére, — kiált fel Reichardt — mikor nekik nincs tulajdonuk és szorgalmukkal csupán gyakran zsarnoki parancsoló]uk hasznát kénytelenek szolgálni, akit a legfájóbb ellentétként bőségben és jólétben tobzódni látnak. A paraszt itt mégis jobb, mint ahogyan az első tekintetre látszik. Egy pohár jó borral, kis pénzzel könnyen boldoggá és szolgálatra késszé lehet tenni és az a mód, ahogyan azután munkához lát és szívesen többet is tesz, mint amennyit az ember kíván tőle, bensőleg derék és jó természetről tanúskodik. Már maga az a hajlam, hogy kunyhóját, amely kívülről gyakran a hottentotta hajlékához hasonló, kissé tisztábbá és rendesebbé tegye, mint amilyen tulajdon megjelenése, maga is jobb természetről tanúskodik, mint amilyen a szomszédos lengyelé, akihez különben némely dolgokban hasonlít. Az asszonyok itt is kiváló emberfajtát képviselnek, gyakran bájosak és kedvesek, még inkább derekasak és nemes tartásúak. Könnyű népviseletükben, de különösen vasárnapi díszben, piros vagy sárga rövid magyar csizmákban gyakran úgy tűntek fel az utazónak, mint a megszelídített amazonok. A polgári osztályban nagyon sokféle alakot és ábrázatot lát az utazó. Különösen azért, mert ez a legkevertebb osztály. A birodalom különféle részeiből, különösen a sváb hercegségből származó sok német, ezenkívül lengyel és olasz vér is van benne. A kereskedelem és a telepítések a szomszédos és távoli országokból nagy tömegeket hoztak ide. Már maguknak a különféle polgári iparoknak természete is erősen hat a fiziognómiai karakter kialakulására. A sok görög és zsidó közelléte, akik a keresztény hústól és vértől nem tartják oly távol magukat, mint a keresztény templomoktól, szintén megteszi a magáét. A görög egyházból sokan át is tértek a katolikus vallásra, ez a keveredést még általánosabbá teszi. Különösen két dolgot tart nagyon károsnak a nép jellemének kialakulására. Az első az, hogy azokat a hivatalokat és egyházi tisztségeket, amelyeket az alkotmány szerint nem szükségképen magyarokkal kell betölteni, az osztrákok között osztják szét, akik azután egész csapat osztrák alantast hoznak be magukkal az országba. Kzek azután nagyobbrészt annyira ostobán gőgösek, egyoldalúak és részrehajlók hivataluk gyakorlásában, .hogy a prokonzulokra és komisszáriusokra emlékeztetnek, akiket a régi római és az újabb francia történelemben oly gyűlöleteseknek és mohóknak tartottak. Kzek a derék, jóindulatú magyarokat a kormányzat előtt gyakran pártütőknek tüntetik fel, akiktől minden erőt el kell venni, hogy ne árthassanak. Nem csoda tehát, hogy mindenütt gyűlöletet és elégedetlenséget ébresztenek. Kzektől az elvakult és ostobán kapzsi hivatalnokoktól származik az a szerencsétlen udvari maxima, hogy a magyart amennyire csak lehet le kell igázni, sohasem szabad engedni, hogy erőhöz