Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

154 KEI/ÉNYI B. OTTÓ amelyhez hasonlót csak a dessaui udvarban talált. Ideírja a lovasvadászat örömeit és szinte csodálkozik önmagán, hogy megfeledkezve az üldözött vad félelméről és szorongattatásaról, a hajtóvadászatban kedvet és örömöt talál anélkül, hogy tulaj donképen természeténél fogva szívtelen és kegyetlen lenne. Nagyon élvezi itt a melegfürdő sokáig nélkülözött jótéteményét. Bécsben is szóltak neki néhány melegfürdőről, de nem ajánlották neki különösképen. Bár a budai fürdőket sem lehet a franciákhoz, vagy akár a berliniekhez hasonlítani, úgy találja, hogy itt szívesen és gyakran fürödnek a nyilvános és magánfürdőkben egyaránt, meleg-, sőt forróvízben is. Úgy véli, hogy ez nem csupán az itteni kemény hideg és gyors időváltozás miatt jótékony és szükséges, hanem azért is, hogy a bőrt tisztán tartsa és a rosszindulatú kiütésektől mentesítse. Arról értesült, hogy a venereás bajok Budán és Pesten nagyon elharapóztak és csaknem minden néposztályban elterjedtek. Gyakran lehet erről minden szégyenkezés nélkül, mint közönséges betegségről hallani. Arról is hallott, hogy mindkét városnak nagy és jól berendezett kórházai különösen venereás betegekkel vannak állandóan tele. Pedig a lakosok külsején ennek nem látni a nyomát és így arra következtet, hogy a baj itt nem rosszindulatú. Véleménye szerint anélkül is, hogy valaki ilyen bajban szenvedne, sohasem lenne szabad a meleg fürdőt elhanyagolni, mint ez Németországban és az északi államokban is oly gyakran történik. A langyosfürdő jótéteményét a testen és a kedélyen közvetlenül érzi az ember, míg a hidegfürdő megtámad, fölhevít és kifáraszt. Az egészen hideg, borzongató fürdőket csak az elmebetegek és alvajárók számára kellene fenntartani. Észreveszi, hogy a Dunapartokon több egész kényelmes dunai fürdőt is létesítettek. Úgylátszik, nem hanyagolnak itt el semmit, ami az életet kellemessé teszi, mondja. így tehát nem hiába helyezte az ég Buda és Pest lakosait egy földi paradicsomba. Az utazó szerint Buda és Pest tulaj donképen egy városnak tekinthető. Ez a hely a nádor székhelye, a kormányszékek működése és a nemesség gyakori ittartózkodása miatt sokkal élénkebb és gazdagabb, mint Pozsony. Budán és Pesten a magyar nemzetiség is sokkal jobban megnyilvánul, mégpedig nem csupán a rövid menték, hosszú nadrágok, rövid, sarkantyús csizmák és a jellemző bajusz által. E városokban sokkal több magyar beszédet hall az ember és a magyart nemzeti sajátságaiban is sokkal jobban megismerheti. Bár kezdetben a lakosok többnyire tartózkodó bizalmatlanságot árulnak el az idegennel szemben, azonban a társas vigalom és a szabadjára eresztett szórakozás közben, különösen pedig a tisztelet és bizalom nyilvánításaiban hamarosan fesztelenek, nyiltak és vidámak lesznek, miközben nagyon könnyen feltűnik bennük a nagy jóindulat és nyiltszívűség. Az utazót valósággal meghatotta, amint egy derék, komoly és erőteljes férfi gyermeki nyájasságba és vidámságba csapott át és azután amúgy igazában teljes szívvel-lélekkel fél éjszakán át kitartott társaságával a jókedvben ; majd társaságától elválva erőteljes kézszorítással és szívélyes átkarolással, szív a szíven fejezte ki az iránta való meleg érzéseit. Ha azonban felingerlik a magyart, éppen annyira Vad és nyakas lesz. Ihatja róla az ember, hogy egész férfi, aki teljes lélekkel gyűlöl vagy szeret. Mivel a kormányzat a szeretetre nem sok okot szolgáltatott, érthető,