Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

148 KEINENYI B. OTTÓ Óbudáról szólva megemlíti, hogy itt szép nyaralók vannak, a város pedig a fővárosnak főként gyümölcsöt és főzeléket szállít. Annak ellenére, hogy a város régi és egykor nevezetes épületei az utazóban tiszteletet szoktak ébreszteni, Seipp megvallja, hogy semmi hasonlót nem érzett. Budán látott egykori mecseteket, olvasott már Buda egykori fényéről, valamint arról, hogy egykor Sicambriának nevezték. Mindez azonban hidegen hagyta őt. Egész másképen érezte magát a Rajnánál, Nürnbergben, Trierben, Kölnben és a Duna más vidékein; lehetségesnek tartja azonban, hogy ez onnan van, mert már öregebb lett. Úgy tűnik fel neki, hogy a szemnek kellene az emlékezés segítségére jönnie. Budán azonban kevés dolga akad a szemnek, hogy Sicambria egykori fényéhez és annak összetevőihez adalékot nyújtana. Könyvben olvasva erről, jóformán époly hatást kelthet. A két város elnevezése is alkalmat ad Seippnek ezekre az elmélkedésekre. Korabinszky magyarázata azonban az Ofen névről nem elégíti ki, mert Budaváros nevét régebben írják Ofen-nek, mint azt a Kalck-Ofent, amiből Korabinszky a nevet származtatja. Ez utóbbit még sokkal később is Uefen-nek írták és ha a város neve csakugyan a német Ofenből származik, akkor ennek magyarázatára nem kell a mészégető kemence, mert Buda maga hegységei és a belőlük eredő forró vizei által éppen eléggé rászolgál a kályha névre. Seipp Koburg hercegével, az új katonai főparancsnokkal egy napon érkezett meg Budára. A főparancsnokot katonai dísszel fogadták és a szemlében résztvettek a polgári őrhadak csapatai is. Különösen ezeknek szemlélete felejthetetlen látványosságul szolgált a szerzőnek, úgyhogy ennek az intézménynek ismertetésére részletesen is kitér. Már máshol is tapasztalta, hogy a városi polgárság akár kényszerből, akár kedvtelésből katonáskodik, formaruhája a szinek pompája és az aprólékos díszítés által különbözik a rendes katonai egyenruháktól. De sehol sem látta ezt oly szembetűnően, mint itt Pesten. A pesti polgári őrhadak nemcsak a díszfelvonulás pompája által szárnyalják túl a többi hasonlót, hanem az előírt teendők megvalósításának módjával is. Ennek magyarázatát abban látja, hogy a budai és pesti polgárság oly jólétben él, hogy közülük bárki mérsékeltebb költségeket könnyen el tud viselni. A megélhetési gondoktól mentes életmód jókedvűvé és ügyessé teszi a polgárságot. A pesti polgár minden ízében ildomos és semmi sem áll neki rosszul. Ezek a polgárok már begyakorolt rendben tartják felvonulásaikat, amelyek különösen azért tetszetősek, mert távol esnek a katonai díszfelvonulások szükségszerű merevségétől. Teljesen otthonosak a katonai menetelésekben, fordulatokban és fegyverfogásokban. Ha a jellegzetes zenebonát elhagynák, bármely idegen ügyes katonáknak tartaná őket. A lovas polgári őrhad tökéletesen utánozza a zsoldos lovasság beosztását, rendjét, fordulatait, anélkül azonban, hogy amazok ügyességét utólérhetné. A gyalogosok hadseregnek tűnnek fel és menetelésükkel, fegyverfogásukkal egyaránt tévedésbe ejtik az idegent. Ezek az egyenruhás polgáralakulatok 1789 nyarán keletkeztek. A törökkel szembeni sok győzelem, különösen Belgrád bevétele, a viszonyok kedvező alakulása és a fényes üzleti lehetőségek a pesti és budai polgárok kedvét annyira felfokozták, hogy örömüket lövészgyakor-