Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

142 KEMÉNY! B. OTTÓ Ha ezeknek a kategóriáknak keretében kíséreljük meg osztályozni a hazánk felé irányuló utazásokat, meg kell állapítanunk, hogy túlnyomóan a hivatásszerű gazdasági céllal megfordult iparosok vagy kereskedők teszik a nálunk megfordult idegenek nagy részét, akiknek idegen földön való tartózkodása csak legfeljebb a céhkönyvek lapjain hagyott nyomot. Hazánk nem esett a szentimentális rajongók, sem a kiváltságosak grand tour-útvonalába. Még ha csábították volna is az idegeneket a hazai táj szépségei, a kormány politikai intenciói megnehezítették minden utazó számára a Magyarországon való szabad járás-kelést. Az első magyar idegenforgalmi nyomtatvány

11

) meglátva az utazások arisztokratikus jellegét, javaslatot tesz, miképen lehetne Magyarország felé nagyobb idegenforgalmat terelni, mert hiszen ha művészeti csodáink nincsenek is, de vannak történelmi nevezetességű helyeink, bányavárosaink, hegyeink, fürdőink, jó boraink és lóversenyeink. Amikor annak okát kutatja, hogy miért oly szegény az ország idegenforgalma, helyesen állapítja meg, hogy míg a többi kormány tárt kapukkal várja az idegeneket, addig nálunk kimondott rendészeti elv a külföldiek távoltartása. Kínai módra őrizzük határainkat és egyedül Bécs a szabad kikötő, ahol az idegen pénzét hagyhatja. Hogy mit akar ezzel a kormány, azt könnyű kitalálni : fél a demokratikus elvek elterjedésétől. Pedig egy országban sem tudnak politikai agitátorok oly kevés eredményt felmutatni, mint nálunk. Az üdülés és az idegen tájakért való szentimentális rajongás alig jöhet számba a hazánk felé irányuló külföldi utasforgalomban. Az itt megforduló idegenek, akik úti élményeiket irodalmi formában is összefoglalták, vagy a távolabbi földrészekre irányuló utazások átmenő állomásaként fordultak meg a hazai tájakon, vagy pedig bevallott, vagy be nem vallott politikai és gazdasági tájékozódás céljából keresték föl a magyar földet. A nagyobb földterületek leírását magába foglaló útleírási művekben az egy helyre, a mi esetünkben Budára, Pestre és környékére vonatkozó közlések ismertetésénél sokszor korlátozott képet nyerünk mind az utazó egyéniségéről, mind pedig megfigyeléseinek szempontjairól. Sokszor a hazai tájakra és a helyi műveltségre vonatkozó legjellemzőbb megfigyeléseit vagy műve bevezető részeiben, vagy egy másik hely ismertetésével kapcsolatban mondja el. Viszont Buda fekvése és történelmi múltja miatt a magyarországi utazó érdeklődését felkelti akkor is, ha régi fényét és a török korszakban játszott központi szerepét még nem nyerte is vissza. A XVIII. század végén megfordult utazók azonban már szinte kivétel nélkül megállapítják, hogy Buda és különösen Pest mily rohamos fejlődés alatt áll és természetesnek látják II. Józsefnek azt az intézkedését, hogy a kormányszékeket Budára helyezte át. A század utolsó évtizedéből már sok utazóról tudunk, akik Budán és Pesten megfordultak és a két városról hosszabb-rövidebb leírásaikban megemlékeznek. A XVIII. század végén a legnevezetesebbek ezek között Townson (1793) és Hofmansegg (1793), akikre azonban éppen közismert voltuk miatt tanulmányunkban nem térünk ki. Az a nyolc utazó, akivel most foglalkozni kívánunk, egytől-egyig nálunk személyük szerint is az alig ismert, vagy egyáltalán nem ismert utazók közé tartozik és többnél közülük nem is volt módunk, hogy a munkájukban rejlő adatokon kívül