Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 143 személyüket és működésüket is részletesebb adatokkal világítsuk meg. Lássuk most őket utazásaik idejének sorrendjében. 1790 október 30-án érkezik Budára Seipp Kristóf a pozsonyi színház volt igazgatója, a kor kispolgári intellektusának egyik tipikus, de alig ismert képviselője. Seipp Németországban különféle vándorszíntársulatok tagja volt. Tudjuk róla, hogy 1768-ban Erfurtban működött és 1774-ben érkezett egy vándor-színtársulattal Pozsonyba. 1785-ben Pozsonyban és Lipcsében egy ötfelvonásos szomorújátékot írt, 1788-ban pedig Nagyszebenben, a Hochmeister Márton által épített színházban lépett fel társulatával. Morvaországi, sziléziai, magyar- és erdélyországi utazásairól szóló könyve Frankfurtban és Lipcsében 1793-ban jelent meg névtelenül három részben.

12

) Seipp ez utóbbi művében világos látással, széleskörű szemléleti felületen kívül világnézeti állásfoglalásáról is érdekes adatokat hagyott ránk. Seipp Montaigne késői követője, aki az erkölcsi magatartáshoz elégségesnek tartja, ha az embert a helyes önismeret vezérli. Eszménye az autonóm ember, aki saját erejéből boldogul. Előszavában részletesen kifejti, hogy mindarról, amit elmond, nem meri állítani, hogy betűszerint igaz. Ő azt beszéli el, amit látott, ami megtörtént és amiket a megtörténtekről gondol. Hogy azután helyesen látott és ítélt-e, annak elbírálását átengedi oly embereknek, akik azokat szintén látták, a látottakról hasonlóan gondolkodnak és esetleg a megtörtént dolgokkal ismerősebbek. A valóság képe úgy alakul ki, ha mások is közlik gondolataikat. Idézi Montaignet, aki azt mondja, hogy ő előadja véleményét tekintet nélkül arra, hogy az helyes-e vagy nem, mert csak azok számára nyilvánítja, akik az ő véleményén vannak. Az utazás alkalmával szerzett tapasztalatok földolgozására vonatkozólag Seipp megjegyzi, hogy útközben nincs arra ideje, hogy a dolgokat, amelyeket lát, alaposan megvizsgálja. Gondolatait csak följegyzi és följegyzéseit tárcájába helyezi. Eddigi tapasztalata arról győzi meg, hogy nem merészel sokat, ha ítéletét az olvasó elé bocsátja. Mert nyolc évvel ezelőtt is így tett és nem érte gáncs. Seipp hangsúlyozza, hogy Magyarországon hivatása következtében utazik. Ha kedvező szerencse más országokba is elvinné, tapasztalatait akkor is megjegyezné, anélkül azonban, hogy véleményét másokkal is közölné. Mert ott tudós, tapasztalt emberek utaznak, akiknek fölkészültségével nem mérheti magát össze. 1791 január 1-én indul Bécsből Konstantinápolyba egy francia nyelvű útleírást tartalmazó könyv szerzője,

13

) akinek személyét nem sikerült megállapítanunk. Tisztán intellektuális érdeklődéssel néz körül Budán és Pesten és megfigyeléseit tömören, tőmondatokban közli. Szigorú tárgyilagossága mellett saját magáról csak azt árulja el, hogy a gazdasági és tudományos élet egyaránt érdekli és emellett erős gyakorlatias érzéke is van. William Hunter 1792 február 13-án indul el lyondonból keleteurópai útjára. Levéli ormában közölt útleírása 1796-ban jelent meg.

14

) Leveleit Elizához intézi, aki a naplószerű levelek tartalma után ítélve valószínűleg képzelt személy. Előszavában megemlíti, hogy az okok, amelyek útleírásának megjelenését eddig hátráltatták és amelyek most annak kiadására késztetik, oly csekély jelentőségűek, hogy azoknak elmondásával