Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169
BUDA ES PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 141 kedelmére és művészetére vonatkozó megfigyeléseket ígérnek az olvasó számára. De most már az útleírókban nem az előző századók sokszor kritika nélküli adatgyűjtő polihisztoraival találkozunk, hanem a történeti ismereteket, társadalmi szokásokat és művészeti élményeket kereső művelt emberekkel. A tudásszomj a mozgató ereje a nem hivatásos utazásoknak is. Bzek inkább a későbbi évtizedek tudományos expedícióihoz hasonlítanak. Mit látott a XVIII—-XIX. századi utazó a természetben, a tájban, milyen megfigyelésekre összpontosította képzeletét? A földművelést bálványozó XVIII. század, a fiziokrata gondolkozás idején nemcsak esztétikailag nem tudta a különféle tájak szépségeit élvezni, hanem a természetet, mint a termékenység ellentétét, amelyet az embernek még nem sikerült uralma alá hajtania, egyenesen borzalmasnak nevezte. A német, francia és angol utazók is csak akkor találnak e korban tetszetős kifejezést, ha termékeny vidéket látnak, olyan természetet, amelyet az emberi kéz formált, olyan vidéket, amelyből az emberiség számára hasznos termékek kerülnek ki. A képzőművészet alkotásainak szemlélete szinte teljesen kikapcsolódik a XVIII. századi utas szempontjaiból és legföljebb mint a hely kuriózuma, mint pl. Budán a török kor emlékei, gyakorol az utasra vonzóerőt. Ami a középkor képzőművészeti emlékeit illeti, a XVIII. század utasai közönyösen, sőt lenézéssel haladtak el oly művészeti kincsek mellett, amelyeket a mai kor a legnagyobb értékek közé sorol. 8 ) A napóleoni háborúk befejezése után főként angol utasok árasztják el a nagy utazásoknak azóta is legdivatosabb helyeit : Svájcot és Olaszországot. Bzekben az utasokban az utazási vágy új rugói is észrevehetők. Most már nemcsak az értelem keres táplálóanyagot az utazásban, hanem az érzelem is új szenzációk felé tör. A kifejezett romantika ideje ez, szemben a múlt század epizódszerű korai romantikájával. A romantika antiintellektualizmusa mint mindenben, úgy az utazási vágy tekintetében is visszahatás a fölvilágosodás századával szemben. Más szemmel látják az emberek a természetet és a helyi kulturális jelenségeket egyaránt, mint a régi racionalista utazók. Az enciklopédikus tudás bővítésének célkitűzése helyébe lépett a hely sajátos jellegének a helyszínen való átélése, az idegen táj hangulatával való harmónia keresése. Bzek a motívumok az utazók számát is megnövelték, bár az utazás társadalmi összetétele nagyjában a régihez hasonló maradt : az utazásban intellektuális élményt kereső utazók száma azért változatlanul nagy, de az arisztokratikus utazók száma emelkedik az új társadalmi felfogás hatása alatt. Nálunk, míg Széchényi Ferenc gróf a XVIII. századbeli mágnás gondolkodásával és fölkészülésével kel útra és tanulmányutat tesz azért, hogy kultúráját gyarapítsa, fia István az új nemzedék ingereket kereső, a világban is önmagát hajszoló útjait folytatja. A nyugtalanság űzi, a belső láz és nem a céltudatosság. Az arisztokratikus és intellektuális utazók laza útvonala csak a XIX. század közepe táján alakul széles folyammá. Az új utazótömegek azután a kapitalizmus által meggazdagodott polgárság köréből kerülnek ki. Az új vagyonok gyökeresen átalakítják az életformát és az új gazdagok igyekeznek átvenni a születési és szellemi arisztokrácia szokásait az utazásban is. 9 ) Goethe a Wilhelm Meisters Wanderjahre-ban 10 ) szinte tudományosan osztályozza az utazásokat és céljaik szerint 16 kategóriába osztja őket.
