Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán 1-15

P£ST VÁROSA A KÖZÉPKOR ALKONYÁN 3 rangemelésnek meg kellett történni. Pest város 1468 december 16-án kelt oklevelének az élén ugyanis még csupán hat esküdtpolgár neve van felsorolva, ami azt jelenti, hogy akkor még a régibb jogállapot volt érvényben. Ezzel szemben Pest város 1479 április 2-án kelt oklevelének az élén már 12 esküdtpolgár nevével találkozunk, ami ismét azt jelenti, hogy 1479-re megtörtént a rangemelés. Teljes jogú szabad királyi várossá tehát saját okleveleinek tanúsága szerint 1468 és 1479 között lett Pest városa, vagyis teljesen helytálló az Ofner Stadtrecht azon megállapítása, hogy Pest városát Mátyás király emelte a teljes jogú szabad királyi városok sorába. Tovább menve, miután Mátyás királynak 1477 május 19-én kelt oklevelében (Hunyadiak kora XII. k. 16. 1.) Pest városa már második helyen szerepel a magyarországi szabad királyi városok sorában, ebből arra lehet következtetni, hogy a rangemelés még korábban : 1468 és 1477 között történt. « Ugyanezen időszakra helyezendő a városnak fallal történt megerősítése is, mert középkori felfogás szerint a város fogalmához hozzátartozott az erődítés, vagyis minden középkori város vár is volt egyszersmind. Sőt az erődítésnek meg kellett előzni a rangemelést, mert p. o. Kolozsvár 1405 július 2-án kelt kiváltságleveléből is megállapítható, hogy a város megerősítését már előbb elrendelte az uralkodó (per nos jam murari, murisque, turribus, moeniis, fossatis et aliis fortalitiis et propugnaculis fortificari et circumdari dispositam) s csak ennek megtörténte után ruházta fel a többi szabad királyi várossal azonos jogosítványokkal (aliis civitatibus regni nostri omnino et totaliter liberis adaequando). Ugyanez történt Pesttel is, de oklevél hiányában csupán következtetni lehet a megerősítés időpontjára, amint Salamon Ferenc is csupán Mátyás királynak a trónkövetelő Kázmér elleni katonai intézkedéseiből jutott el azon megállapításra, hogy Pest városa 1471-ben már meg volt erősítve (Budapest története II. k. 530 .1.), ami minden valószínűség szerint helytálló is. Oláh Miklós »Hungária« című művében azt írta Pest városáról, hogy lakossága részben magyarokból, részben németekből áll (incolis partim Hungaris, partim Germanis frequens), amely megállapítás megbízhatónak tekinthető azért, mert Oláh Miklós tudvalevően II. Ulászló király budai udvarában nőtt fel, tehát ismernie kellett a pesti viszonyokat. De okleveles adatok is bizonyítanak a megállapítás helyessége mellett, mert a pestvárosi tanács 1503 április 22-iki és a budai káptalan 1511 február 5-iki okleveleiben pesti magyar mészárszékekkel (macellum inter macella Hungaricalia habitum) találkozunk, amiből arra kell következtetni, hogy a városban német mészárszékek is voltak. Kifejezetten német mészárszékekről szól Perényi János tárnokmesternek a pestvárosi tanács elleni ítéletlevele, melyben megszüntette a nevezettek igazságtalan megadóztatását. (Formulae solennes styli 383. 1.) Németeken kívül azonban zsidók is laktak a középkori városban, mert Mátyás király egyik oklevelével a pesti zsidó kereskedők vámmentességét biztosította. (Formulae solennes styli 387. 1.) II. Ulászló király 1504 március 1-én kelt oklevelében pedig egész pesti zsidó telepről (sessiones seu domus judeorum) van szó, amiből arra kell következtetni, hogy a középkor végén nagyobb számmal laktak itt. 3»