Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115

• • • , • . GÓTIKUS BRONZMOZSÁR A HALÁSZBÁSTYA! KŐEMI,ÉKTÁRBAN H3 öntései, addig az éremmotívumok a későbbinél egykorú darabok segítségével kerültek a tárgyra. Hasonlóak a század közepe táján itthon vagy külföldön készülve minden bizonnyal tekintélyes számban állhattak rendelkezésére, de már ábrázolási tárgyuknál fogva sem antik érmek utánzásai. A magyar bronzöntő-technika eme két szerény emléke közvetve az éremverés iránti magyar érdeklődésnek egész esztétikáját és fejlődéstanát adja ebben a sorsdöntő korszakban. De ez az éremtörténet bizonyos tekintetben az általános formatörténet vonalát is jelzi. A poprádi darabon nem kevesebb mint három formavilág érintkezik egymással. A gótikus hatos osztás megmaradt, de a bordákat nagyon gazdag növényornamentika, reneszánszidomok és alakos elemek helyettesítik. Túlfűtöttsége már a sajátos felvidéki és erdélyi barokk előhírnöke, mely a tulajdonképeni érintetlenül maradt reneszánszszerű adalékok egyszerű halmozásából állott elő. E kettős érdeklődés az antik és a vallásos tárgyú éremmotívumok iránt az egész magyar későreneszánszon át követhető a XVI. század végéig, de továbbra is ; természetesen csak ott, ahol a török dúlások és megszállások idején, bizonyos korlátolt értelemben önálló termelésről lehetett szó, tehát elsősorban a Felvidéken és Erdélyben. Megemlítjük azt az 1541-ből származó erdélyi serleget, mely az 1931-ben az Iparművészeti Múzeumban rendezett Erdélyi Kiállítás alkalmával volt látható. Fődísze szép Krisztus-érem volt. Későbbről, a század végéről származik a besztercebányai ágostai hitvallású evangélikus templom fedeles kupája, melynek fenekében és fedelének belsejében egy-egy öntött és aranyozott ezüstérem van belefoglalva.

35

) Az utóbbi az előlapon a Remény (Spes), a hátlapon a Szeretet (Caritas) ábrázolásával a nürnbergi Peter Flötner egyik lefaragott karimájú ólom-érme, míg a fedelet díszítő példány Lótot és leányait gazdag tájkép-háttér előtt mutatja, szintén Flötner modorára emlékeztető kivitelben. Az erre a Flötner-éremre való figyelmeztetést több fontos egyéb útmutatással együtt Huszár Lajos barátomnak köszönhetem. Megint római arcképmedaillonokkal rokon egy Borsod megyében talált ugyanazon századi ezüstpohár díszítése, mely lendületes indarendszerbe komponálva egy fedetlen fejű és egy sisakos római harcost és egy diadémos női fejet mutat finoman vésett technikában. (Nemzeti Múzeum lelt. sz. 21/913.) A század legvégéről ismét tanulságos adataink vannak, mégpedig újból Bocskay Istvánnal kapcsolatban, kinek éremgyüjteményéről fentebb már szólottunk. A régi Dácia területén oly gyakori Lysimachos-veretek mint ruhadíszek fordulnak elő a fejedelmek valószínűleg sajátkezűleg vezetett leltárában. Egy ízben szerepel többek között 23 Lysimachosarannyal kirakott aranyöv, más feljegyzés pedig 13 hasonló aranyba foglalt veretről szól, »ki megmaradt zegeni Idveosült felesegem zoknajatull.«

36

) A klasszikus világ formai öröksége, melyet legközvetlenebbül, legkényelmesebben és úgyszólván megszakítás nélkül az érmek, gemmák, kámeák közvetítenek, az egész későbbi európai művészettörténet számára mindig készenlétben levő erőtartalékot jelentett, mely a tökéletes tudatosság síkján és a vegetatív burjánzásokban egyszerre is érvényesülhetett. 10. Tanulmányok Budapest múltjából VI.