Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115

GÓTIKUS BRONZMOZSÁR A HALÁSZBÁSTYÁI KÓ'EMLÉKTÁRBAN 111 irányának forrásait elsősorban a régi érmek képében. A század közepe táján érmészeti érdeklődésből beutazta fél Európát és 227 városban összesen 976 éremgyüjteményt regisztrált. Magyar vagy Magyarországgal kapcsolatban álló gyűjtők közül említi Mária királynét, II. I^ajos özvegyét, Schwendi I^ázár felvidéki főkapitányt, Estei Hippolit bíbornokot, egy budai Iyászló nevű éremgyüjtőt Rómában és Johannes Sambucust Páduában. Az utóbbi 1552-ben bővített kiadást rendezett Hütlich Jánosnak 1524-ben megjelent érmészeti munkájából, 1563-ban pedig magának Hendrik Goltzius művének Ferdinánd császárnak ajánlott új kiadását mozdította elő. 1564-ben viszont megjelent Sambucus saját könyve, »Emblemata«, melynek legérdekesebb díszét a saját római érmei után készített metszetek alkották.

29

) Kimondottan Dáciában talált érmekkel foglalkoztak Volfgangus Lazius, Stephanus Taurinus, Mesercius és Sigler. A dáciai emlékeknek és leleteknek egész monográfiát szentelt Szamosközy István : Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum. Ad generosum et illustrem dominum Wolfgangum Kováchocium Regni Transsylvanie cancellarium summum« címén, mely 1593-ban Páduában jelent meg, manapság már unikum számba menő kiadásban. 1598-ban pedig újra kiadta Frankfurtban I^aziusnak a Római köztársaság történetét tárgyaló munkájának függelékéül. Az utolsóelőtti (XI. ) fejezet a görög, az utolsó (XII.) a római érmeket tárgyalja.

30

) A Dáciában talált pénznemek közül elsősorban említi Nagy Sándor és L,ysimachus vereteit, továbbá macedóniai Fülöp, Darius, Pergamus Hercules, Milo, Crotoniata, Semiramis, Cotiso, Cotyos és mások pénzeit. A fontos uralkodók kibocsátványainál pontosan említi az éremképeket, felsorolja a különféle típusokat és mindegyikről pontos leírást ad. Milo érmeinél említi a bikát, Nagy Sándornál a lovat, Cotisonál a szarvast, Pegasus királynál a Minotaurust és a szárnyas Victoriát, I^ysimachusnál a repülő Pegasust, az ion pénzeknél a tehenet a szopós borjúval, Cotyos-nál a lovast stb. A XII. fejezetben tárgyalja a Dáciában lelt római pénzeket és felsorolja Scipio, Caesar, Antonius, Augustus, Titus, Domitianus, Vespasianus, Traianus (quoque nummi multipliées sunt), Antoninus Pius, Marcus Aurelius, Commodus, Diocletianus, Gordianus, Constantius, Constantinus, Julia Agrippina, IyUcina, Faustina stb. kibocsátványait. Az anyagismeretnek és szaktudományos erudiciónak olyan bőségével találkozunk Szamosközy első irodalmi adalékában, mely ugyan csakis az eddigi gyüjtőtevékenység, a közönség érdeklődése és az írott és szájhagyományok nyújtotta széles alapépítmény mellett képzelhető el, ami által azonban Szamosközy István nagy teljesítménye semmit sem veszít értékéből. A fentiekben követni tudtuk a Zsigmond király alatti zsenge kezdettől az erdélyi fejedelmi udvarnál tapasztalható utórezgésekig az egész magyar reneszánszot és humanizmust kísérő, kétszázados érdeklődést a régi pénzek és érmek iránt, mely gyüjtőtevékenységben, történeti-elméleti tárgyalásban és önálló aktív alkotásban egyaránt megnyilvánult. Ez a folyamat a XV. század végén és a XVI. század elején Budán delelt. Aránylag széles hatásáról tanúskodik mozsarunk, melynek előállításánál a régi gótikus hagyományok és az antik érmeknek reneszánszszerű díszítő alkalmazása egybeolvadt. Ez magyar viszonylatban az első ismeretes eset, szép és tanul-