Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115
GÓTIKUS BRONZMOZSÁR A HALÁSZBÁSTYA! KŐEMLÉKTÁRBAN 107 pillantásra meglehetősen szegényes képet nyújtanak. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy a lehető legmostohább fennmaradási körülmények mellett az emlékeknek csak elenyésző hányada ismeretes. Elhamarkodott következtetéseket épp annyira nem szabad levonni, mint ahogy történetietlen felfogásra vaÜana az is, ha ezekben a szükségszerűen szórványos adatokban csak elszigetelt, kapcsolat nélküli kivételeket akarnánk látni. Saját értékű, öncélú éremművészet kitermelésére ezek az ihletek nálunk is csak a XV. század vége felé lettek képesek. A megrendelők Mátyás király és udvari humanistái voltak, a kivitelező művészek akkor még kivétel nélkül olaszok. 15 ) Az ábrázoltak felváltva antik vagy korszerű ruhában jelennek meg, a sok Mátyás-érem közül utalunk mint egyik legjellemzőbbre, arra a darabra, melynek hátlapján mozgalmas csatajelenet nyert ábrázolást. A humanista! megörökítésre készült érmek egyik legfinomabb és legszellemesebb megoldása Marzio Galeotti nagy medaillonja a Corvina könyvtár stilizált visszaadásával. Az első magyar készítményű emlékérem 1525-ből való és Berend Dávidot ábrázolja tógás, babérkoszorús Imperátor pózában. Előlap : LUDOVICUS D : G VNGARIE ET BOHÉM. Hátlap : TEMP. DAVID DE BEREND CAMER RIWUDO. A két férfi által tartott paizs felett az évszám: 1525. 16 ) De már a magyar éremkép önállósítása és függetlenítése előtt az iparművészeti termelés régi hagyományok közvetlen folytatásaként felhasználta őket tárgyainak díszítésére. Csak ez a befoglalás már más természetű, fölényesebb és szervesebb. A szóbanforgó darabunknál, melyet a gyűrűs holló Mátyás király idejébe utal, nem eredeti vagy utánzott klasszikus érmek, gemmák stb. rászereléséről, két, mind technika, mind keletkezési idő tekintetében eltérő emlék egyesítéséről van szó, hanem átvett formák felhasználásáról, anyaguk és előállításuk révén egységes, osztatlan, a szó szoros értelmében egyöntetű (egy öntésből készült) tárgyak előállításáról. A kor ízlésével való szoros párhuzam abban is megnyilvánul, hogy az érem- vagy gemmautánzások az erősen elmosódott körvonalak tanulsága szerint részben antik, részben korhű ruhában és elrendezésben jelennek meg. Tökéletesen követi a klasszikus mintákat a kettős arckép, mely Augustus és Livia-, vagy esetleg Claudius és Agrippina-gemmákhoz áll legközelebb. 17 ) Római császárkori pénzábrázolásokra emlékeztet a mellette levő részen ábrázolt fej, úgyszintén az a babérkoszorús, tógás ábrázolás, melyben az erősen elmosódott arcél és a szétfolyó orrvonal ellenére Mátyás arcképeinek főjellemvonásaira lehet ráismerni. 18 ) Sokkal inkább a korszerű reneszánszízlésű éremábrázolásokkal rokon a következő mezőben elhelyezett, tudatosan egyénítő fej. Meglepetésszerűen hat eme római és reneszánszszerű képek mellett a holló szögletes, törtvonalú, vékonytagú, tipikusan gótikus felfogása, mely viszont az edénytest formáinak minden vonatkozásban megfelel. így tehát az antik érmek alkalmazásában, illetve utánzásában a különben még gótikus idomokat felmutató bronzmozsárban átütő erejű bizonyítékot nyertünk az akkori magyar szellemi és formai felfogás kétéltűségére, mely még ilyen igénytelen használati tárgyakon is tükröződik. De belevilágít egyúttal a változott helyzetbe az emberábrázolás terén. Míg a lovagi életformákat és értékmértékeket a középkori ábrázolásban
