Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115
106 HORVÁTH HENRIK tételezni, hogy Tar Lőrinc híres hazánkfia és pokoljáró, ki 1413-ban a régiségek tanulmányozásának mellékszándékával diplomáciai küldetésben Velencében tartózkodott, ott — pars pro totó —• elsősorban az érmek iránt érdeklődött. Antonio Bonfini híradása, mely a Zsigmond »Friss palotájában« elhelyezett klasszikus régiséggyüjteményt említi, inkább a régiségeknek eme kicsiny és könnyen beszerezhető csoportjára, érmekre, gemmákra stb. vonatkozhatott. 12 ) Ezt a különben is elfogadható magyarázatot ezenkívül teljesen hiteles adat is támogathatja. Zsigmond ugyanis római koronázásának évében (1432), mind Rómában, mind főleg Sienában Ciriaco d'Ancona társaságában szeretett időzni, kit már a kortársak az »antiquarius« jelzővel illettek és aki leghivatottabb vezetője volt Zsigmondnak az itáliai régiségek világában. Mikor a magyar királyt és római császárt Sienában üdvözölte, egy Traianus-aranyat nyújtott át neki, mely gesztus főleg az »OPTIMO PRINCIPI« felirat révén már tipikus humanista bókolás a földi hatalmasságok előtt. Az egész jelenet nem újszerű, sőt hasonló külsőségek között majdnem 80 évvel előbb már egyszer lejátszódott, csakhogy az akkori szereplők IV. Károly császár, Zsigmond apja és Ciriaconak — hogy úgy mondjuk — szellemi atyja, Francesco Petrarca, az első humanista voltak. Az antik érmek és egyéb régiségek iránti történeti érdeklődés tárgyalásánál a művészetföldrajzi helyzetet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az érdeklődés hatékonysága és közvetlen formameghatározó energiája a klasszikus művelődés megmaradt emlékeinek sűrűségétől is lényegesen függött. Csak természetes, hogy Itália földje mérföldes csizmákkal vezet. De a többi egykori római provincia (DélgaÜia, Rajnavidék stb.) szellemiségének és művészetének történeti arculatát is erősen befolyásolta ez a helyzet. így a római hagyományokkal át- és átitatott pannóniai talaj is egészen sajátos kulturális éghajlatot termelt ki, a látásnak, a dolgok és tünemények szemléletének és visszaadásának olyan módját készítette elő, mely alól még a később ideköltözött emberek és népek sem tudták magukat egészen kivonni. Eltekintve a kérdés tisztára gyakorlati oldalától, hogy t. i. az elmúlt magas művelődésnek maradványai jóval nagyobb számban és arányokban állottak fent 13 ) és hogy a kisebb leletek, kivált az érmek szüntelenül előkerültek, újból és újból megtermékenyítették az irántuk való érdeklődést és állandóan kisugározták formanemesítő és átalakító hatásukat, jóval közvetlenebb kapcsolatról is szólnak az ilyen emlékek, azaz a pénzdaraboknak foglalásáról, beledolgozásáról korabeli ékszer- és egyéb ötvöstárgyakba. A fent hasonló összefüggésben említett gemmákkal együtt tömegesen fordulnak elő a népvándorláskori és középkori aranyés ezüstemlékeken (gyűrűk, karperecek, nyakékek, könyvkötések, szentségtartók stb.). Ennek az egész csoportnak legfontosabb lelete a Magyarországban talált első szilágy-somlyói aranykincs a benne előforduló nyakláncokkal, római császárok medaillonjaival, melyek jelenleg a bécsi művészettörténeti múzeum felbecsülhetetlen értékét jelentik. Ugyanott, az éremtárban őrzik a varasdmegyei Petrianecz-ben talált karpereceket, különféle időkből származó római császári pénzekkel. 14 ) A magyar viszonyokra nézve az érmek, gemmák, kameák iránti beállítást, azoknak díszítésre való alkalmazását igazoló bizonyítékok első
