Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 93 Budáról a tudásuk szerint távoli Bécsbe való elvitele és ez alapon kérdezősködtek a dolog mikéntje után. Több tanú vallotta, hogy »midőn hallotta volna azon mulató beszédet, hogy t. i. Pestről Bécsbe melegen el lehet vinni az ételt, kérdezősködött akkor gyermekségében a Pesten jelenlévő, áztat beszélő öreg emnerektül, hogy miképpen lehetne Bécsbe az ételt melegen vinni, holott messze volna, kik is mutatván a Duna mellett lévő kőrakásra, mondották, úgy köllene a beszédet érteni, hogy azon hel azelőtt Bécsnek hivatott légyen« 75 ) Mások szerint viszont »Bécsből Budára a kását oly forrón el lehet vinni, hogy melegsége miatt még Budán is fújás nélkül nem lehetett belőle enni.« 76 ) Szabó János meg is kérdezte az öreg emberektől, hogy hogyan lehetséges ez, amire azt válaszolták : »Látod-e hol van amott a Duna mellett a Só-ház irányában ama régi kőrakás, melyen kút is van, azt azelőtt Új becsnek hittak a régiek, azért onnénd Budára forrón könnyen el lehetett vinni a kását«. 77 ) Ezen kis kitérés után, ami azonban fényt vet a helyi hagyományok fennmaradásának lélektanára, lássuk a tanúvallomások alapján a pontosabb helymegjelöléseket. A nyolcvan esztendős Szűcs István, aki tehát 1670 táján született »gyermekségében tudakozta a török világban, hogy mért hinák (a mostan Váczi-kaput) Bécsi-kapunak. Mely kérdésre mondották az akkori öreg emberek s egyszersmind a fatensnek (mutatták) azon Só-ház erányában akkor puszta nagy ház épületet, melynek maradékján mostanság Szent János Nepomucenus képe és kút is vannak, azelőtt a helyet Bécsnek nevezettnek lenni«. 78 ) Vallomását megerősíti Kovács György tanúskodása is, aki »az török világban is már circiter huszonkét esztendős lévén, akkor is örökkén azon tájékot hallotta, ahol most a kút és a Szent János képe látszottnak, Új Bécsnek lenni. Magok is a parasztok midőn a hídhoz (mely akkor annak a kőrakásnak erányában volt által a Dunán) fákat hordottak, ha valakitül kérdeztettek, hogy hová vinnék a fát, örökké úgy feleltek, hogy Új Bécshez és az reá szolgáló kaput is, mely most Váczi-kapunak hivattatik, Bécsikapunak hasonlóképpen nevezték.« Természetesen ő is hallotta a Bécsből Budára való kásavitel szóllását. 7 9 ) A tanuk vallomásából a továbbiak során egybehangzóan kiderül a pesti Só-ház közelében lévő »kőrakáson«, vagyis romokon, amelyek mellett, vagy között egy kút és egy Szent János-szobor állott, volt a török világ előtti Új becs, vagy »Kis-Bécs«, amit az egyik »Bécsi-vár«-nak is nevezett. 80 ) Kitűnik továbbá az is, hogy a török időkben még egy jól felismerhető »puszta nagy ház épülete« állott a kérdéses helyen. A város visszafoglalása után az épületnek már csak romjai és használható kútja ismert és nem lehetetlen, hogy egy templom alapfalait felismerve, Szent János szobrát helyezték ide. Tudomásunk van azonban arról, hogy a romhalmaz közelében a Só-ház, a Salz-Amt állott és így nem lehetetlen, hogy a törökkorban még álló épület köveit vagy falmaradványait és alapjait ennek építésére használták fel. (V. ö. a 27. képpel.) 79a ) Az Új becset jelző romok fekvésének meghatározása szempontjából nem érdektelen Szebelégyi István tanúvallomása, aki néhai báró Szeleczky Mártonnál kilenc évig szolgált és »még viceispánságban ugyan tőle hallotta
