Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 71 a dóm mellett felállított ágyúk. Vasárnap a dómban, valamint az összes katolikus és protestáns templomokban is szentbeszédekben méltatták az ünnep jelentőségét és felolvasták Buda meghódításának történetét. A szentbeszédet Te Deum követte. Ezután a városi muzsikus a városháza tornyának ballusztrádjáról a »Te Deum I,audamus« zenéjét játszotta. Majd tizenkét zászló alatt az összegyűlt polgárság és a verbuvált katonaság két •százada vonult végig a városon kapitányainak vezetésével, zeneszó mellett. Miután a katonaság elfoglalta helyét, tizenegy óra előtt a város trombitása a Városháza tornyán trombita- és dobszó mellett intonálta az ünnepi zenét, amelyet trombitával, dobbal, kürttel és más zenei instrumentumokkal adtak elő. Ezután a Szent Erzsébet-templom melletti hosszú torony ballusztrádján a kántor, a templom orgonistája és segédje a hála és dicséret zsoltárait énekelte, majd a zöld hídon, a Mária Magdolna-templom mellett levő két torony között zenekíséret mellett adták elő a hála-zsoltárokat. Teher zászló jeladására a város összes ágyúit megszólaltatták és a körutakon csoportosuló polgárság tizenkét zászlóalja üdvlövéseket adott le. Ugyanígy tisztelgett a verbuvált katonaság két százada is. A városi trombitás a toronyban ismét zenélni kezdett és a zenét, valamint az üdvlövéseket háromszor ismételték meg. Majd a katonaság a főutakról Schlegen von Lilienberg főkancellár szállása elé vonult. A kancellár a rendek nevében megvendégelte az ünneplőket. A déli szentbeszéd és a négyórai vecsernye irtán mégegyszer megszólaltak a város ágyúi, miközben a város trombitása a Városháza tornyáról utoljára szólaltatta meg az örömünnep dallamát. * * A lirizált történelemnél, a többé-kevésbbé szubjektív indítóokból fakadó népénekeknél, a sokszor csak szenzációkra éhes újságoknál és az adatokat közlő relációknál, valamint a krónikás hűségre törekvő naplószerű hadtörténeti munkáknál sokkal mélyebb betekintést engednek a kor szellemébe az elméleti-politikai, hadi-taktikai művek és a kor divatos politikai jóslatai. Lássuk, hogy ezek az elmélkedések miként foglalnak állást a XVII. •század második felét oly mélyen foglalkoztató transzcendens és emberi problémák aktuális vonatkozásaival szemben különösen a Buda visszafoglalását megelőző években, amikor a vár 1684. évi első sikertelen ostroma a politikai irodalomban sok vitára adott alkalmat. A vallási, erkölcsi és politikai axiómák, a tételes és természeti törvények, valamint a bibliai örökigazságok parafrázisai egy kort sem ihlettek meg oly mélyen, mint a kifej ezésbeli dogmatikus formák alól felszabadult barokk kort, amelynek irodalmát, akárcsak művészetét a formák gazdagságában való tobzódás, a meglepő, sokszor cikornyás fordulatok és a fantázia hihetetlen termékenységű kivirágzása jellemzik. Nagy birodalmak rendszerint nagy változásoknak és bukásoknak vannak kitéve ; elsősorban pedig azok, amelyek céljukat fegyverrel akarják elérni és határaikat erőszakosan terjesztik ki. így kezdi elmélkedéseit az 1684-ben megjelent »Türkische Raths-Stube«. 212 ) Az ilyen birodalmak államaikat és ezeknek fenntartását legtöbbször a stúdium armorumra, vagyis erőszakos eszközökre alapítják, amelyek azonban nem
