Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

IT KEI.ÉNYI B. OTTÓ állhatnak meg soká, »cum nullum violentum diuturnuin sit«, bőként; ott áll ez, ahol a szomszéd lakosság elkeseredettsége ellenére a fegyverek-i: nek és atirannikus kormányzás más hasonló eszközeinek nem szabnak határt. Az ilyen birodalmak a folytonos hadviselés következtében túlságosan, katonaivá válnak, ; alattvalóik az örökös fegyverkezésben és vérontásban eldurvulnak. Ezért könnyen megtörténik, : hogy külső ellenség; hiányában belső lázadásokban hűtik le harci kedvüket. Természetes, hogy

: az ilyen birodalmak szomszédaik gyűlöletét keltik fel maguk ellen. A szomszédok, akiket, gyakori háborúkkal zaklattak és akiknek területét saját terjeszkedésük érdekében megcsonkították) időről-időre az alkalomra várnak, hogy a hatalmasra nőtt ellenségen bosszút álljanak és visszavegyék tőle az-; elragadott zsákmányt. A bosszú különösen egyesült erőkkel történhetik meg, mnert a legnagyobb birodalom sem képes a szövetségbe tömörült ellenségnek ellenállni. ? A török császárság az átalakulásra és bukásra már régen megérett. Nagyon jól tudja, hogy pusztulására nem szolgáltatott kevesebb okot, mint az antik római birodalom és az sem menekült meg annakidején a következmények alól, sőt az ottoman kormányzat, amely, államát jórészt a régi római állam alapján rendezte be( !), I^ivius és más,római történetírók alapján megismerhette, hogy Róma mily eszközökkel került oly magasra és mily okoknál fogva zuhant oly mélyre. A török birodalomnak különösen most vannak nyugtalanító álmai, mert tudja, hogy a Magyarországon ok nélkül megindított háború nagy veszteséggel végződik. Táborát Bécs előtt nagy pusztulás érte és ekkor hatalma gúny tárgya lett; Magyarországon is visszavettek tőle már a keresztények néhány elhódított helységet. A török már megijedt, mert nem tudja, hogy à háborúnak milyen következménye lesz. Érdekes, hogy a felszabadító hadjárat első sikerei oly mély nyomokat hagytak a közvéleményben, hogy akadtak, akik már nem tartották szükségesnek az európai szövetséget. Ugyancsak a »Türkische Rathsstübe« fejti ki (c. XXII.), hogy a látszat szerint nem is szükséges, hogy a továbbiakban Európa minden uralkodója és fejedelme egyesítse erejét a szent cél érdekében, hiszen az első lépés már sikerült. Azt mondja, hogy az európai erők harmadrésze is teljesen elláthatja a törököt, leverheti egész birodalmát. Csak az kell, hogy komolyan akarják és ne vonják vissza túl hamar kezüket. Például, ha most a császári birodalom és a lengyel monarchia Magyarországon megtenne minden tőle telhetőt, az oroszok pedig a másik oldalról támadnák meg az ősi ellenséget, akkor a három hatalmas szomszéd elég erős volna a török császárság megdöntésére. Viszont ha Spanyolország, Velence, Hollandia és főleg Angolország erejüket a tengeren egyesítenék, kétségtelen, hogy nem csupán a barbár rablófészkeket tudnák könnyen szétrombolni, hanem a tengermenti részeken ki tudnák irtani az egész török hatalmat. Mindez már régi óhaj, de ennek teljesülésén kellő buzgalommal eddig nem fáradozott senki. Az idő és a tapasztalat megmutatta, hogy a török két vagy több tekintélyes ellenséggel nem szívesen; mérkőzik meg nyílt harctéren, vagy ha erre mégis kényszerítik, nem sokáig tartja ki, hanem inkább békeszerződéssel iparkodik bizonyos időre szabadulni. A közelmúlt példáiból kitűnik, hogy a Véreb még két ellenséggel sem képes felvenni a harcot. Ezért nagyon csodálkoznunk kell, hogy a keresztény