Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN g3 désen, a szűkszavú krónikákon, a népköltészet termékein, az újságok lapjain át végre a komolyabb célkitűzésekkel elinduló történeti és geográfiai művek hatása alatt kialakul az a Magyarország, melynek ismerete ugyan a valóságképtől még nagyon távol áll, de mégis alkalmas arra, hogy a barokk képzelet és életforma keretét ez az ország is jellemző vonásokkal egészítse ki. A Magyarországról alkotott fogalmi kép Buda ostromainak és általában a felszabadító hadjárat eseményeinek hatása alatt oly teljessé lesz, hogy ahhoz a külföld irodalmába a későbbi századok eseményei sem voltak képesek élethűbb, valóságszerűbb magyarságképet varázsolni. A hadjáratok eseményeinek folyamán megjelennek az országot és fővárost önállóan is ismertető művek, jórészt azokon a nyomokon haladva, amelyeket a század első fele taposott ki. A szorosan vett történeti és geográfiai munkák műfajilag sokszor nem választhatók el a romantikus elképzeléssel és stílussal megírt, széles ismertetési körnek szánt, népies jellegű történeti tárgyú munkáktól. De még ezekben is a valóságkép a század első felének irodalmánál sokkal élesebb, a fölszabadító hadjáratokban résztvettek élményszerű tapasztalatai alapján. Az ostromokat számos hadimérnök, költő és író és magas műveltségű katona is kísérte. A hadjárat eseményeinek hadinaplókban való megörökítése magával hozta, hogy a fölszabadított váraknak és városoknak legalább külső megjelenítése erősen megváltozik és ezáltal természetes, hogy a régi sablonos fogalmak értékes új elemekkel egészülnek ki. A hadimérnökök piantái és vedutái sokkal gazdagabb képét mutatják a városoknak, mint amilyent a század első felében jórészt még a XVI. századi mintákból táplálkozó illusztrációk mutatnak. A francia irodalomban még 1683-ban jelenik meg Ricaut-nak a három utolsó török császárról szóló angol eredetiből fordított 137 ) munkája, amely 1677-ig tárgyalja az eseményeket. E műben a Hungarica és Turcica fogalma szinte egybeesik, mert a francia közvéleményt a magyar föld a törökökkel való céljai szempontjából érdekelte. A »Le Royaume de la Hongrie«, 138 ) nagyobbszabású történelmi és geográfiai vonatkozású mű, tisztán a történeti események kronologikus ismertetésére és a geográfiai adottságok leírására szorítkozik és »Pesth« és »Bude« címszók alatt a két várost is ismerteti. Már sokkal nagyobb jelentőségű az »Histoire des troubles de Hongrie«, 139 ) amelyet állítólag Vanel, számos történeti mű szerzője írt. A mű a magyarországi általános helyzet ismertetésén kívül külön foglalkozik Pest és Buda történetével ; Buda »Curta« és »Ofen« nevének elemzése mellett leírja a város sorsváltozásait is 1526-tól 1684 októberéig. 1686 és 1688 között számos francia nyelvű magyar történeti mű készült, mint a »Journal de la glorieuse conqueste de la ville de Bude«, 140 ) az azonos tartalmú »Description historique de la glorieuse conqueste de la ville Bude«, 141 ) a »Le triomphe des armes Chrétiennes sur les infidèles«, 142 ) végre Claude Bernard Chasan munkája az »Histoire abrégée du siècle courant«. 143 ) Valamennyi a fölszabadító hadjáratok jelentőségének méltatását tartja szem előtt és krónikás leírását^ adja a század, különösen pedig a török-magyar háborúk eseményeinek. Általában azonban feltűnően csekély a francia nyelvterületen megjelent munkák száma. A jórészt Kölnben és Bécsben kiadott francia nyelvű munkák pedig természetesen nem a francia köztudat kifejezői. A francia nyelvű hadikrónikák szellemét, de tartalmi vonatkozá-
