Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 59 tiszteletére adnak elő egy operát, mely a budai győzelmet dicsőíti. A három felvonásos opera szerzője Francesco Maria Santinelli, címe pedig : II trionfo di Buda conquistata dall' Armi austriache Opera Musicale. 127 ) Érdekes az a szerep, amely a francia szépirodalomban Thökölynek jutott. Míg nálunk Thököly legendás személye a szépirodalomban háttérbe szorult, különösen II. Rákóczi Ferenc mellett, addig Thököly a francia szépliteraturának sokáig kedvelt alakja. Ennek oka jórészt abban keresendő, hogy Thököly harcai nagy jelentőségűek voltak Franciaországra nézve és épp ezért XIV. Lajos udvara és Thököly között az érintkezés benső volt. A Thökölyvel érintkező francia ügynökök, továbbá a Boham vezérlete alatt vele harcoló franciák részletes tudósítást küldtek harcairóla francia udvarnak. Az egykorú könyvek és lapok bőven foglalkoztak vele, mert olyan valakinek tartották, akinek szavára az egész török hadsereg megmozdul- Mindez azonban eléggé nem indokolná, hogy miért foglalkoztatta Thököly oly nagy mértékben a francia nép fantáziáját. Az erős Thököly-szimpátiának oka elsősorban a kurucvezér karakterében keresendő, s miként a Rákóczikultusz a magyar nép jellemére vet világot, éppúgy karakterizálja a francia népet a Thököly személyéhez való ragaszkodás. Thököly igen viharosan éli végig életét, amelyben a nagy sikerek a nagy bukásokkal váltakoznak. Jelleme természetszerűleg sok oldalról és néha nehezen idealizálható oldalról is mutatkozik, de drámai megnyilvánulásával mindig alkalmas az érdeklődés felkeltésére. A francia nép pedig kiváltkép kedvelője a karakter drámai megnyilvánulásának. Ezenkívül Thököly mozgalmas élete önmagában is az érdeklődést felkeltő motívumok egész sorát rejti magában. 128 ) A XVII. század végén a francia regényírás bizonyos változásokon megy keresztül. Bár még szívesen olvassák d'Urfé hosszúranyúló pásztorregényét, a század második felében a régi terjengős regényekkel szemben nagyobb kelendőségnek örvendenek a rövidebb, levélformájú regények s különösen az egykorúakkal foglalkozó történeti novellák. Megjelennek a török tárgyú novellisztikus munkák is, így az »Annecdotes de la Cour Ottomane«, vagy a »Mémoires de Serail«, amelyek éppúgy az udvari pletykák alapján készültek, mint az egyéb mór és perzsa tárgyú novellák. Mindezek bizonyos történelmi hűség látszatának védelme alatt meglehetősen egyformán költött gáláns kalandoknak sorozatát adták. A kortársakat szerepeltető történeti novellák nagy divatja mellett természetes volt, hogy Thökölyről, akit a francia körökben nagyon jól ismertek, regények jelenjenek meg. A kor regényírói úgy állították be Thökölyt a tőle meglehetősen távolálló gáláns barokk világba, mint akinek szerelme Zrinyi Ilona iránt ideális alapokon nyugodott, amelyben Thökölyre nézve a házassággal együttjáró Rákóczi-birtokok nem játszottak jelentős szerepet. 1679 körül például oly hírek találtak hitelre, hogy Thököly csupán azért akart békét kötni a császárral, hogy elnyerhesse Zrinyi Ilona kezét, amiért még katolizálni is kész lett volna. Ezért azután nem lehet csodálni, hogy minden tettének fő indoka szerelme lesz Zrinyi Ilona iránt. Érdekesen kapcsolódik a szerelmi történet Thökölynek Buda várába való bevonulásával, ahol szerelmével egybekel. Jórészt Thökölynek szerepeltetése, amihez az egykorú francia politikának annyi érdekszála fűződött, adott alkalmat a budai
