Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 57 ostromát, amire jó alkalomként kínálkozik az Ofen névnek a városra és a kályhára vonatkozó jelentése. (Ily melegre még sohasem fűtötték be Ofen-t.) A császári hadsereget az oroszlán szimbolizálja, amely véresre sebezte a vérszopó kutyát, a törököt. Az oroszlán nem kérette magát, nekirontott, elvette koszorúját és Budavár sírhatott tréfája felett, hogy egy oroszlánnal akart mérkőzni. A magyar vitézségről kevés szó esik ezekben az énekekben. A felszabadításban résztvett hősök dicsőítését foglalja össze Samuel Faber és Joh. Alex. Boener »Die Renn-bahn der Ehren« című. költeményes kötete.

108

) A I4pót császár, az 1687-ben megkoronázott József király, Sobieski János lengyel király és Miksa Emánuel bajor választó dicsőségét magasztaló költemények a fölszabadító hadjárat történetét tartalmazzák alexandrinusokban és a megénekelt hősöket 29 rézmetszetű képben is bemutatják. A »Christliche Triumpfsfreude«

109

) Isten dicsőségével kezdi a felszabadító hadjárat 32 versszakban megénekelt történetét. A »Pannónia Liberata«

110

) című kétleveles nyomtatvány Lipót igazságos küzdelmeiről beszél, amelyeknek Mohamed elbizakodottsága áldozatul esik, majd felsorolja a hadjárat két utolsó évében elfoglalt várakat. Lotharingiai Károly dicsőítését foglalja magában Buda visszafoglalása alkalmából az 1687-ben megjelent 24 lapos »Ehren-Gedicht«.

111

) Viszont Miksa Emánuel érdemeit magasztalja 28 versszakban a »Sig-prangender Freuden- schall.«

112

) A bajor dialektusban írt költemények érdekes példája a »Jäckel und Nickels vertrauliches Bauren-Gespräch«

113

) c. egyleveles nyomtatvány, amelyben a Jäckel nevű paraszt vásárból hazatérve tudatja szomszédjával, hogy »da Luthringa« s a bajor és brandenburgi választó »d'Stadt Of

ä ei~gnommä.«Nagy kárörömmel gúnyolja a szultánt, a budai zsidókat és Thökölyt, akiknek ezentúl szorul a kapcája. Erre azután nagyot isznak: »G'sund Denä, die Of

ä habn helf

a ei~nemmä.« A gúnyos, becsmérlő hangú költeményeknek tipikus példája a »Suldan Such verlorn«,

114

) amely, mint a cím is mondja, költői gondolatokban foglalja össze, hogy a sztambuli kutya, vagyis a török szultán miként felejtett el minden tudományt. Birodalma hamarosan elpusztul, mert a császári sas és oroszlán romlására tör. A költemény címlapját Székesfehérvár és Belgrád látképe díszíti, amely után 24 nyolcsoros versszak következik. A tizedik szól Buda visszavételéről. Mint a költemény címe, szövege is csupa vaskos szitok és gorombaság a török kutya ellen. Ilyen gúnyos tartalmú a »Der Eylende Currier«,

115

) amely 14 versszakban két sírfeliratot közöl a budai török sírjára. Az egyiknek címe »Epitaphium Guardiae Turcicae Budensis«, a másik pedig »Teutsches Epitaphium, oder Grabschrift der Türkischen Guarnison zu Ofen«, amelyben olvashatjuk, hogy »Hier Hegen ohne den Turbánt, Die Ofner Türckn und Commendant : Weil keiner accordiren wolt, So hat Sie all' der Teufel gholt.« Külön csoportot alkotnak a különféle latinnyelvű epigrammák,, anagrammák, kronosztikonok és epinikionok. A klasszikus példák, a kornak a mitológia alakjai iránt való nagy fogékonysága, a zengő hexameterekben megnyilvánuló formakultusz tág teret nyitott a latin költészet formanyelvének és a mitológia gondolataiban megnyilvánuló gazdag költői képanyag területének kiaknázására. A latin poémák fölhasználnak minden költői kifejezésre alkalmas történeti és mitológiai eseményt. Az »Epinicia