Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
54 KEI.ÉNYI B. OTTÓ Federigo Nomi eposza : Buda libérât a, 98 ) költői tehetség szempontjából felülmúlja Costantinoét. Az eposzhoz írt előszavában Nomi leírja költeménye létrejöttének belső történetét : lelke szellemi munka után vágyódott és a »filozófia különféle nemei« közül éppen a poézisra esvén választása, eszébe jutott, hogy heroikus költemény megírására fog vállalkozni. Amidőn sorra vette az elmúlt századok legfényesebb eseményeit, megakadt szeme korának egy kimagasló eseményén, »a pannóniai háborún«, amelyben különösen Bécs felszabadítása és Buda visszafoglalása kötötte le figyelmét. Eleinte megakasztotta ugyan az ars poetica szabálya, amely az egykorú események megéneklését nem engedi meg, de aggodalma csakhamar eloszlott. Újabb nehézségei is támadtak. Mivel az eseményekről és a szereplőkről nem voltak megbízható adatai, kénytelen volt anyagát szóbeli közlésből meríteni, amelyet néhány történeti munkából egészített ki. Történeti forrásait azonban nem lehet megállapítani. Mint ő maga mondja, sok költött dolgot elegyített a történeti események közé. Az eposz 24 énekből áll. Szűz Mária segítségét kéri, hogy méltóképen énekelhesse meg Buda felszabadítását. A műben nem jut jelentős szerep a magyaroknak. Tevékeny részt csupán Thökölynek biztosít, azonban őt sötétebb színekkel festi, mint bármely más olasz történeti munka. Nomi előszavában mentegetőzik is emiatt, de szüksége volt Thököly ilyen beállítására, mert az eposzban Thököly megszemélyesítője a ravasz Fondorlatnak. Általában minden szereplő egy-egy elvont idea megtestesítője. A történeti személyeken kívül az égi hatalmaknak is szerepet juttat, amelyek azonban az események menetét nem tudják megváltoztatni. Az eposz főcselekménye a császári hadsereg Buda elleni fölvonulása és a vár ostroma. Ezzel szemben a törökség védekezése, továbbá a törökkel és a sátánnal szövetkező Thököly és kurucainak az ostromlók elleni műveletei alkotják az eposz második cselekményét. A középpontban Lipót áll, a főhős pedig a lotharingiai herceg mint Bouilloni Gottfried egy ivadéka. Lipót császár a mindent intéző bölcs belátás, Károly herceg a végrehajtó erő, a bajor Miksa Emánuel szintén a tevékeny erő megszemélyesítője, csakhogy míg amaz a bölcs Agamemnonhoz, ez utóbbi inkább a szenvedélyes Achilleshez hasonlít. Hogy mennyire önkényes és értelem nélkül való ez az allegorizálás, a költemény bizonyítja legjobban. Thököly jelleméhez ugyanis minden más közelebb állott, mint a ravaszság. Nomi azonban oly lelkiismeretesen követte Tassot, hogy az allegóriában sem térhetett el tőle. A Buda visszafoglalásával kapcsolatos olasz irodalom termékei között szólnom kell még az antiszemita jellegű munkákról, amelyek nagyon el voltak terjedve. E művek a közvéleményt fejezték ki, amidőn leírták, hogy a budai zsidók pénzzel és fegyverrel egyaránt támogatták az ostromlott törököt. Hittek a török-zsidó szövetségben és a keresztény ellenes törökkel úgyszólván azonosították a szintén nem kedvelt zsidóságot. A hitetlen fogalmába a zsidót is sokszor belevonták. A budai események az olasz nép hangulatát is antiszemita tüntetésekre izgatták. A »Novisi di Roma« 1686 szeptember 14-én a következőket írja : »A zsidókat mindjárt őrséggel látták el és nem hagyhatták el a gettót, azonban még sem kerülhették el, hogy kövekkel, tűzzel megdobálják őket s nagy leleményességgel kieszelt csúfságot kelljen szenvedniök.«
