Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
52 KEI^NYI B. OTTÓ A Buda visszafoglalását méltató, több ezerre menő énekek, újságok, könyvek egyenként való emlitése megvalósíthatatlan feladat volna. A továbbiakban inkább csak csoportosítjuk és jellemezzük ezt az irodalmat és azoknak az egykorú munkáknak ismertetését kíséreljük meg, amelyek irodalmunkban eddig kevéssé voltak ismertek. A Buda visszafoglalását ünneplő olasz költemények számát 2.000-re teszik. 90 ) A visszafoglalás jelentőségének dicsőítésében kétségtelenül az olasz irodalom áll első helyen, aminek magyarázatát a pápai szentszék fontos szerepében és nem utolsó sorban Lipót udvarának olaszos műveltségében találhatjuk meg. Ezeknek az olasz költeményeknek egy részét a közelmúltban Molnár Erzsébet ismertette. 91 ) Ennek alapján látjuk, hogy a XVII. századi olasz irodalmi életben is a forma kultusza jellemző. A 70-es és 80-as évek az olasz költészet legkritikusabb korszaka. A dagályosság, mesterkéltség, csak szavakban élő heroizmus ezekben az években érte el tetőfokát. A magyarországi felszabadító háború időszaka az olasz költészetnek éppen ebbe a korszakába esik. Buda felszabadításának hírére a költők és akadémiák csak úgy ontják a verseket. Ezek a költemények azonban nem ismerik fel Buda felszabadításának óriási jelentőségét és mély etikai tartalmát. Számukra csak a külső esemény fontos, valamint az, hogy a költeményeket kinek ajánlják. így lesz a Buda visszafoglalására írt költemények nagyrésze csekély értékű, hízelgő költeménnyé. A pápa a visszafoglalás napján annak bekövetkeztét előre érezve 27 kardinálist nevezett ki. E két esemény összekapcsolása adja meg az alaptémát. A költemények majdnem végig dicsőítő célzatúak és legföljebb néhány sorban történik utalás Buda visszafoglalására. Az akadémikus költők erkölcsi kötelességüknek tartották Buda visszafoglalását megénekelni. Az akadémikus szonettek elsősorban XI. Ince pápát dicsőítik, elismerve halhatatlan érdemeit. Végnélkül következnek azután a kinevezett kardinálisokhoz intézett szonettek, amelyeknél sokszor kínos az erőlködés, hogy a két eseményt összhangba hozzák. Igen sok szonettet írtak a Buda ostroma közben hősi halált halt Michèle d'Asti és Gio. Domenico Spinola márki emlékére. E szonettekben a magyarokról sok esetben szó sem esik. legfeljebb véletlenül említik meg a magyarokat is a többi résztvevő harcos között. Buda »invitta«, »inespugnabile«, »superba« jelzőket kap, azonban nemzeti jellege teljesen háttérbe szorul. Inkább az a jelleg domborodik ki, hogy Buda visszafoglalása a török uralom végét jelenti. Külön csoportot képviselnek a tréfáshangú »piacevoli« szonettek. Ezeknek szerzői nem látják meg az események nagyszerűségét még keresztény szempontból sem. Céljuk, hogy Buda visszafoglalásán érzett örömüket a török, a nagyvezír és a szultán kigúnyolásával fejezzék ki. Rendszerint dialektusban készülnek és hangjuk nem egyszer durva. Már meglepően kevés óda örökíti meg Buda visszafoglalását, bár ez a nagyjelentőségű esemény óda számára kiválóan alkalmas anyagul szolgálhatott volna. Általában azzal kezdődnek, hogy a költő megszólítja Múzsáját, majd végigtekint Ázsián és Európán és végre szeme megpihen Magyarországon, a nagy harcok színhelyén. Legtöbbször ezek is a pápa, a császár és a hadvezérek dicsőítését szolgálják, az ostrom lefolyásáról keveset tudnak és arra nem is igen terjed ki figyelmük.
