Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

50 KEIyÉNYI B. OTTÓ legalacsonyabbra, mert ezek ellopják a zsoldot az érdemesektől és saját céljaikra fordítják. Legyen gondja a császárnak arra is, hogy a hadseregnél csak példás életű papok működjenek, akik nemcsak szentségeket szolgáltatnak ki, hanem azon is fáradoznak, hogy az igazság elfoglalja helyét. . . — Marco d'Aviano-nak ezek és ezekhez hasonló kívánságai voltak azok a szempontok, amelyeket az egyház a fölszabadító hadjáratok során a vezetőrétegek előtt hangoztatott.

79

) * * * Bécs fölszabadítása után az év utolsó három hónapjában Párkánynál és Esztergomnál elért győzelmek feljogosítottak arra a reménységre, hogy a hadjáratot tovább folytatják. Mégis a dolog nem ment simán. A felszabadító hadjárat idején is feltűnő a hiányos és ellentmondó intézkedések sorozata, amelyek ellenére is sikerült a győzelmeket kivívni. A következő két évben a császári hadsereg dunai frontján sikerült elfoglalni Visegrádot és az 55.000 főből álló keresztény hadsereg, noha a fővezér nem látta az időt alkalmasnak, Buda ellen vonult. A megszállás július 14-én kezdődött. Míg az irodalom arról tárgyal, vitatkozik, érveket és ellenérveket hoz fel, hogy miként lehet a törököt kiűzni ; Magyarország helyzetéről, valamint a hadjáratok alakulásáról számos mű jelenik meg, amelyek között Erasmus Francisci

80

) leírja Buda kimagasló helyzetét a török birodalomban : megkezdődik Buda első ostroma. Az egész Európa feszült figyelemmel fordul a kereszténység régi védőbástyája felé és kifejti reménységét, hogyha Buda ostroma sikerrel jár, vége lesz a török magyarországi uralmának. Ezen a Budán raboskodik az utolsó keresztény rabok között Claudius Angelus Martelli,

81

) aki Magyaróvárnál került fogságba és Budán annak sokszor emlegetett szépségében akart gyönyörködni, de fantáziáját megbénítja a raboskodás és a drágaság. Ugyanekkor Joh. Benjamin Schaf f nicht a marburgi egyetemen készült »Dissertatio Philosophica inauguralis«

82

)ában többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozik : »Queritur si Serenissimus Dux L

otharingiae vi expugnaret Budam an licitum esset militibus infantes & pueros ejus urbis occidere, et an liceret Serenissimo Duci earn civitatem direptioni militum tradere?« és »Quaeritur an si dederent sese in civitate hac liceret eos occidere?« Az ostromot megelőző és az ostrom alatt készült nyomtatványok biztosra veszik a győzelmet és Budát középkori jelzőjének modern változataként »Haupt- und Residentz Stadt«-nak nevezik,

83

) az ostromra felvonult hadsereg létszámát túlozva adják (például a modenai »Nota distinta« 84.000 embert mutat ki).

84

) Ünneplő költemények is keletkeztek Pest visszafoglalásáról.

85

) Az egész kereszténység türelmetlen várakozását legjobban a pápa magatartása jellemzi, aki a Vatikánban óráról-órára várta az örömhírt hozó kurirt. Ugyanekkor Domenico Bernino »Memorie historiche di cio, che hanno operato li Sommi Pontefici nelle guerre contro i Turchi« 1684-ben megjelent munkájában rendszeresen fölsorolja a pápáknak a török előrenyomulás megakadályozására végrehajtott intézkedéseit. így érthető, hogy a kiábrándulás általános, amikor az ostrom sikertelensége köztudomásúvá válik és a reménykedés helyét jogos harag