Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 45 A reformáció racionalisztikus állásfoglalásával jó időre visszavetette a megújult fantáziát, melynek korlátozottságát csak az ellenreformáció töri meg. Bkkor visszanyeri lendületét és a háború kegyetlen képeitől eldurvítva bekalandozza a fél világot. Bnnek a szakadatlanul hullámzó képzeletnek két szilárd pontja van : a Kelet és Magyarország. Mind a kettőt magához formálja és elhalmozza a barokk csodálatos ornamentikájával. Különösen Magyarország felé fordul egyre fokozódó intenzitással. Bnnek a fantáziának összetevőit alig ismerjük és benne Magyarországnak tükröződő képét a szétszórt ötletszerű vonásokból alig lehet rekonstruálni. A XVII. század íróinak nagy részénél óriási a távolság élet és irodalom között. Az írók szinte babonás következetességgel torlaszolják el a belső életükhöz vezető utat és igyekeznek elhalványítani minden nyomot, amely élményi háttérre utal. A költők formalisták, de ennek a formalizmusnak kevés köze van a forma problémájához. Csak a spanyol mintákból kialakult kalandos regények hőseit lendíti az élet közvetlenül az irodalomba. Az irodalmiság csak rájuk aggatott merev ruha, amelyet olykor ledobnak magukról s hirtelen előttünk állnak Murillo és Callot modelljei : zsebmetszők, csalók, koldusok, rozsdásvértezetű katonák, akik képzelt kalandjaikról áradoznak. Züllött zsoldosok velasquezi méltóságot erőltetnek magukra és a török harcok fantasztikus képeivel mulattatják hallgatóikat. Magyarországnak s vele a magyarságnak hol ellenszenvesen eltorzított, hol rokonszenvesen megrajzolt képe a magyar-török harcoktól megihletett népénekeknek és újságoknak hatása alatt marad, amely örökségképen száll a XV.-ről a XVI. századra, míg végre mozaikszerűsége egyre teljesebbé lesz és a XVII. században színeiben és részleteiben meggazdagodva teljes kialakultságában jelenik meg előttünk. A magyarság az irodalmi köztudatban a rokon hunok örökébe lép s ha nem is akadnak gótjai, akiknek mondaalkotó képzelete Attilához hasonló hőssé fokozhatta volna hódító királyainak valamelyikét, sorsával mégis egyre nagyobb érdeklődést kelt maga iránt. A keletre irányuló és rendszerint Magyarországot is érintő utazások végnélküli sora egyre szélesebbé teszi azokat a vándorutakat, amelyeken a török harcokból hazatérő zsoldosok, kalandorok, utazók és írók visznek hírt hazájukba az eddig ismeretlen magyar föld csodáiról. Csodálatos dolgok és események egymásrahalmozása : ez Magyarország. A hős, akinek lába alól a valóság talaja kicsúszott, a magyar levegőben jut újra szilárd földre s egy-egy várostrom tüzében kell megtisztulnia, hogy erkölcsileg nem mindig kifogástalan múltjára a feledés homályát vesse. A Duna és Tisza melléke sokszor szolgál eme ezer szállal bonyolódó események talajává. A XV.-től a XVI. századig a kalandorok pályája rendesen Magyarországon éri el fordulópontját. 62 ) Hans Schiltberger 63 ) nyitja meg e sort, aki még torzítás nélkül regisztrál mindent és noha megnöveszti a jelentéktelenségeket, leírásain semmi irodalmiság nem vehető észre. Bseményekben gazdagabb Joh. Wild »Newe Reisbeschreibung«-ja, 64 ) amely a Duna mentén a tradíció vándorútján visz kelet felé. Irodalmi olvasmányok s lelkiismeretfurdalás nélkül kiírt krónikák bonyolítják rendkívülivé ennek a német landsknechtnek életét, aki 19 éves korában kerül Magyarországba, hogy mint császári zsoldos
