Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
44 KEIyÉNYI B. OTTÓ Mint a szerző előszavában mondja, munkája megírásában elsősorban a tárgyilagos igazság vezette. Meg kell még említenünk Ranzanust, aki mint a nápolyi király követe három évet töltött Budán Mátyás király udvarában. Műve, az »Epitomae rerum Ungaricarum« 60 ) Sambucus adalékával 1558-ban jelent meg. 2. A nyugati kalandorok vándorút ja. Jean Lemaire de Belges már Trója felé irányította a francia kereszteseket. A XVI. század folyamán a török elleni keresztes hadjáratról nem lehet szó, legfelj ebb csak olvasásban megnyilvánuló passzív érdeklődésről, mely azonban a század végén tetté válik. B vállalkozáshoz a francia udvari élet megszilárdulása és a IV. Henrik által létrehozott béke volt szükséges. Idegen védőbástya illúziója csak addig kellett a franciáknak, amíg saját klasszikus életideáljuk kidolgozásán fáradoztak. Amíg saját belső fejlődésük a vallásháborúk által veszélyeztetve volt, addig irtóztak a tulajdonképeni háborútól és a határvédelmet idegen védőbástyára bízták. A renaissance utolsó éveiben azután egyszerre előtűnik az igazi, a támadó francia. A francia temperamentum támadó vonása szorosan összefügg kalandos hajlamaival. A századvégi Brantôme ügyesen elemzi honfitársai kalandvágyát. Szerinte semmi sem olyan vonzó és nem olyan édes, mint a zsákmány. Nem is az öncélú barangolás vonzza a franciákat kelet felé, hanem a kalandvágy és a zsákmány varázsa. Végcélja mindig hazája marad, a douce France, ahova mindig visszatér. A missziós gondolat a török felé lendül, mert annak az uralkodónak, aki az egész világot meg tudja hódítani, a török nagyon kis ellenség. Az ujságlapok kompilátorai a mohamedánokra vonatkozó állítólagos jóslatokat, prognózisokat a francia királyra alkalmazzák. Szerintük maga a török is azt hiszi, hogy a francia király fogja őt leverni. Szalézi szent Ferenc szintén ezt a hitet vallja és meg van győződve, hogy az utolsó csapást a francia király fogja mérni a törökre. Ez a szellemi légkör küldi Magyarországra a zsákmányra éhes franciát. Jean de la Taille már a század derekán szemére vetette IX. Károlynak, hogy miért nem inkább Magyarországra megy, ahol a török ellen harcolhatna, hiszen ez lenne az igazi szent háború. Két időpontban különösen sok francia hagyta el hazáját. Az egyik áz 1556. év. Ebben az évben egyesek Magyarországra mennek, mint például Henri de Guise, sőt maga Brantôme is részt akart venni a török háborúban, de már Velencében értesült Szolimán haláláról s így lemondott tervéről. Magyar szempontból azonban a francia utazások második időpontja fontos, mert ezt már nemcsak egyes emberek ötletszerű felkerekedése jellemzi. A polgárháborúk lezajlása után jelszóvá lett Magyarországra menni a török ellen. Ez az idő a század legvége, a XVII. század eleje és a felszabadító hadjárat a törökök ellen. A franciáknak a magyarországi török hadjáratokban és Buda ostromainál való szereplése külön kutatást igényel. 61 ) Hasonlóképen az olaszok, spanyolok, továbbá az északi népek Magyarországra való özönlésének kérdése sincs még megvilágítva. Hiszen még pontos névjegyzéke sincs összeállítva a Buda ostromainál szereplő idegeneknek és így csak hozzávetőleges feleletet tudunk adni arra a kérdésre, hogy mit kerestek Magyarországon a nyugati nemzetek fényes nevei.
