Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

36 KEIyÉNYI B. OTTÓ vérségi kötelék, a pártszenvedély, legfőképen pedig történelmi helyzete homályosította el. A hivatástudat más nemzeteknél már az ősi mitoszban rejlik és így talán igaz az a megállapítás, hogy a nemzeti hivatásra való egységes ráeszmélés nálunk azért nem fejlődhetett ki, mert a magyarság­nak nincs mitosza, amelyből a nemzeti küldetés eszméje sugároznék elő és amely még a széthullás idején is mint virtuális nemzeti öntudat fogná össze a nemzettest minden egyes tagját. É s a védőbástya gondolat sem volt alkalmas arra, hogy nemzeti mitosz alapja legyen. Egyrészt azért, mert hiányzik belőle az erőt fakasztó elem, másrészt kifejlődése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Hiszen a pártszellem az eszme egyetemessé válását itt is megakadályozta és a magyar heroizmusban rejlő mitikus vonásokat a politikai szenvedélyek megítélésének körébe vonta. De viszont a védő­bástya eszme kifejezi a magyar harcoknak egészen sajátos alaphangját, amely szerint a magyar nem a hatalomért, nem vetélkedésért vagy kedv­telésből harcolt, hanem önmagáért és fönnmaradásáért és nem egyszer idegenek által megfogalmazott célokért. Ami a védőbástya kép mélységét illeti, nyilvánvaló, hogy a vissz­hang, amelyet a török ellen folytatott csaták láncolata a francia irodalom­ban kelt, jóval tompább a németek törökfélelménél. A nagy távolság, amely a franciákat a töröktől elválasztotta, és a Habsburg-ellenes török­barátság halványabbá tették a színeket. A franciák nem igazodnak írásaik­ban kimondottan a magyar eseményekhez. Nem követik nyomon a török hódítás újabb és újabb fázisait. A mohácsi csata például nem okoz a franciák­nál különösebb rettegést. 7 ) Viszont Magyarország a francia irodalomban mindig az egész Európát és az egész kereszténységet védi, szemben a XVI. század németnyelvű irataival, amelyek csaknem kivétel nélkül saját nemzeti érdekeiket szólal­tatják meg. »Der gantzen Christenhait gemeyr ond vorpaw, genant Vnger­land« : a védőbástya gondolat a német nemzet legsajátabb ügye lett. 8 ) Bármennyire is méltányolják a németek a magyarság hősi küzdelmeit és bármennyire is a »veste mawer« és »stellener hammer« nevekkel illetik, a mawer mögött ott áll az »an den orthe der deutschen nation« a hammer mögött pedig a »deutschen landen«. 9 ) Erre a felfogásra mutat rá G. du Bellay a regensburgi diétán (1532.) tartott nagyhatású beszédében, amikor arról beszél, hogy a török háború a németség ügye, tehát segítsék meg a németek saját védőbástyájukat. A németség metaforáival szemben a francia ujságlapok az olasz eredetű klisét alkalmazzák és így a »tota Christianitas« meg a »tutto il resto dei christiani« ugyancsak mint »toute la Chrestienté« és »ce qui reste de la Chrestienté« kerül fordításban a francia nyelvbe. Vagyis a franciák és olaszok európai pátosza általánosabb, humanistább, a németségé egyé­nibb, érdekekhez kötött és kisebb körben mozgó. Viszont a kereszténység védőbástyájáról nyilatkozva a német a melegebb és líraibb, szemben a francia merevebb és hidegebb keresztényeivel. 10 ) Magyarország mint téma először megfelelő terminológiát, nyelvet és stílust igényel, melyet az aktualitásokkal foglalkozó irodalom meg is teremt. A védőbástya a főterminus, vele szemben foglal helyet a nagy ellenség, a török. A »grand Turc« és a »grand Seigneur« epitheton különben

Next

/
Thumbnails
Contents