Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 35 szereplő Magyarországnak még nincs egyénisége. Szerepe és szerepeltetése mindvégig konvencionális az egész középkoron át. Néha a szaracénokkal látjuk egy táborban a magyarságot a kereszt ellen, máskor pedig már keresztény, de csupán egy a sok keresztény ország között, amely egyéni vonásokkal nem rendelkezik. így Magyarországot a középkor francia irodalma csupán mint távoli, néhol pogány, néhol keresztény, de mindenképen mint exotikus országot ismeri. Szerepeltetése a legtöbb esetben mint retorikai fogás nyer létjogosultságot : a chanson de geste-ek tipikus dezindividualizáló és listaszerű felsorolásaiban foglal helyet sok más idegen ország között. 3 ) A magyarság egyéni jeggyel való felruházása történelmi hivatásának felismerésével kapcsolatos. A Konstantinápoly elfoglalását követő általános török félelem egy sereg »Tractatus de Turcis«-nak adott életet. B könyvek a török eredetét, szokásait és életmódját ismertetik, de annak hihetetlenül növekvő hatalma következtében beállott rettegés folytán akad közöttük több olyan is, amely jóslásokba bocsátkozik. É s a középkor alkonyán adják azt a magyarázatot, hogy Methodiusnak a pogányságra vonatkozó jóslatait átviszik a törökre, sőt néhány magyarázó szerint a törököt a magyar király fogja leverni. 4 ) »Bude en Hongrie, en laquelle est le siege Royal, et un tresf ort avantmur pour la Chrestienté contre les Turcz.« B szép kifejezést a francia irodalomban először Jean Lemaire de Belges mondja ki. 5 ) És ha igaz az, hogy a kimondás ad valóságot a dolognak, akkor a középkori franciák által elképzelt Magyarország a költő művében foszlik köddé. L,emaire de Belges az, aki egyéni jellel látja el Magyarországot és az országnak, elsősorban pedig fővárosának, Budának különleges szerepet juttat. Magyarország tehát Lemaire művében kapja meg az elégtételt, itt lesz véglegesen keresztény, hogy később mint realitás belekapcsolódhassék Burópa színképébe. Buda a kereszténység védőbástyája. E szép jelző tartalmi jelentőségének vizsgálatánál tudnunk kell, hogy a magyarság nyugati fogalmazásban ismert eredetmondája oly jellegű, mint a többi európai nemzeté. 6 ) A magyarság missziós hite azonban teljesen elüt más nemzetekétől. A franciáknak az isteni kiválasztottságba vetett hite, a szlávság messiási gondolata a megváltás hódító jellegét viseli magán. A kereszténység védőbástyáját alkotó magyarság gondolata ezzel szemben Burópa ügyének szolgálatában áll. A magyarság szent hivatását kifejező jelzőjét nem maga alkotta létezésének igazolására, hanem a többi nemzettel ellentétben, a nyugattól kapta történelmi öntudatának címét. A magyar nemzet küldetése tehát nem viseli magán transzcendens hivatás bélyegét, hanem csak arra tart igényt, amire őt földi elhivatottságában az európai közvélemény feljogosította. A védőbástya eszme, mint a magyarság küldetésének foglalata magyar nyelven a Zrinyiászban ölt végleges formát. Igaz, hogy az eposz tragikus cselekményében inkább a végzetszerűség keserű kényszerűségének, mint a hivatástudat fölemelő eszmei jelentőségének tolmácsolója oly nemzet számára, amely történetének legjelentősebb sorsváltozása idején sem ébredt létének és hivatásának világos tudatára, mert szemléletét a 4*
