Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

14 GÁRDONYI ALBERT jórészt az 1541-ig többször megismételt ostromok eredménye volt. Az épületek romlása azonban nem jelentette az őslakosság pusztulását is, mert jóllehet a vagyonosabb polgárok már az első vihar elől elmenekültek a városból, a szegény nép sokáig a helyén maradt s szívósan kitartott, annak ellenére, hogy sorsa egyáltalán nem volt irigylésreméltó. Buda 1541. évi török megszállása mindenesetre fordulópontot jelentett a város életében, mert innen kezdve az uralkodó osztály a hódítók sorából került ki s a várban maradt keresztény lakosság alárendelt helyzetet foglalt el. Eleinte sok szabadságnak örvendtek azonban, mert az 1573-ban Budán járt Gerlach István keresztény templomot és iskolát talált itt, amely utóbbinak a tanítója Melanchton követőjének vallotta magát. Ezekről a budai keresztényekről viszont nem volt jó véleménye, mert nem evangélikusok, hanem »pápisták, kálvinisták és anabaptisták« voltak. (Szalay Iyászló : Adalékok a magyar nemzet történetéhez 218. 1.) Az 1577-ben Budán járt Schweiger Salamon evangélikus pap (Útleírása 1665. évi kiadásának 24—25. lapjain) szintén sok keresztényt talált a városban, kik evangélikusoknak vallották magukat s gyermekeiket is a keresztény vallás szerint neveltették. (Es hat in der Stadt noch viel Christen, wie in allen andern Städten hin und wider, die seyn alle, wie sie fürgeben, der evangelischen Lehr anhängig, sie haben auch in der Stadt eine feine Schul, darinn die Jugend in der Schrift und Chrissti Lehr Unterricht wird.) Schweiger Salamon közlésével összhangban van Lampe Adolf megállapítása (História ecclesiae reformatae 293. 1.), amely szerint 1576-ban Szováthi Gáspár volt a budai pap. Ezekből arra kellene következtetni, mintha a budai keresztények körében a reformáció túlsúlyra jutott volna, amivel szemben kétségtelen, hogy egyik részük katolikus maradt. Már Melius Péter 1562-ben kiadott »Az Aran Tamás hamis és eretnec tévelgéseinec« című művében (Ballagi : Buda-Pest a világirodalomban I. k. 296. 1.) kikel az ellen, hogy »Budán és Tolnán ebben vétkec vagyon a keresztyéneknec, hogy a parázna Babyllon papiaival egyszersmind eggyüt kiáltnac, az hitlenec ördögnec, ezec pedig Istennec«, vagyis katolikusok és evangélikusok ugyanazon templomra voltak utalva. Chytraeus Dávid 1574-ben kiadott Oratio-jában (Ballagi id. m. 332. 1.) szintén megerősíti, hogy a katolikusok és evangélikusok számára egyetlen templomot engedett át a török. (In ipsa űrbe Buda duobus Christianis concionatoribus, pontificio et Ltherano locum in publico templo a Turcis concessum fuisse.) Lonicerus 1584-ben kiadott »Chronicorum Turcicorumetc.« című műve többek között Bécsben 1582 október 1-én kelt levelet tartalmaz, mely szerint Budán a keresztények a Mártának szentelt templomot bírják s a karzat a katolikusok (Ballagi id. m. 352. 1.), a templom többi része pedig az evangélikusok céljaira szolgál, ámbár az utóbbiak inkább Kálvin hitelveit követik. (Ibi Christiani templum habent divae Marthae consecratum, cuius chorum pontificii, corpus ecclesiae reliquum tenent Augustanae confessionis homines, quamvis Calvini placita sequi videantur.) Még részletesebben írt erről Bezolt Menyhért a Lichtenstein Henrik 1584. évi követségével kapcsolatos útleírásában, mely Lewenklaw 1595-ben kiadott »Neue Chronica Türkischer Nation« című művében jelent meg. (Ballagi id. m. 394. 1.) E szerint a janicsárok megmutatták neki a budai