Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

BUDA ÉS PEST KERESZTÉNY LAKOSSÁGA A TÖRÖK HÓDOI/fSÁG AI.ATT 15 vár végén álló keresztény templomot, melynek karzatát a katolikusod nagyobb részét pedig az evangélikusok bírták, kiknek a templom közelében iskolájuk is volt. Katolikusok voltak a raguzaiak és más olasz kereskedők, kiket foglalkozásuk kötött Budához, az evangélikusok pedig a magyarok soraiból kerültek ki. (Die Janitscharen führten uns auch in der Christen Kirchen, so der Enden ist, welche unterschieden, den Chor haben inn die Ragusaner und andere Menschen, so wegen ihrer Handthierung zu Ofen wohnen und sich aufhalten, und celebrirn dieselben auff Catholisch ; den andern und grössern Theil der Kirchen haben die Evangelischen inn und sind Ungarn.) Mindenben egyező ezzel az 1587-ben Budán járt Reinhold IyUbenau útleírása (Mitteilungen aus der Stadtbibliothek in Königsberg, Bd. IV.), aki deszkafallal elválasztott templomról emlékezett meg, melynek egyik része a katolikusok, másik része a reformátusok céljaira szolgált (diesen Theil haben die Calvinist en undArrianer ein). A katolikusok lelki gondozását I/ubenau szerint ferencrendi barátok végezték, kik iskolamestert is tartottak (seindt noch zwei Mönchen und halten einen Schulmeister), a reformátusok papjáról azonban nem emlékezett meg. Az 1591-ben Budán járt báró Wratislaw csupán a református templomról emlékezett meg (Szamota : Régi utazások 196. 1.), amely templomról azt tartotta kiemelendőnek, hogy tornyán óra is volt ; alig lehet azonban kétséges, hogy ebben a templomban tartották istentiszteleteiket a budai katolikusok is, mert ugyanezen útleírásban misézésről is szó esik, aminek végzésére más hely Budán nem állott rendelkezésre. Az előadottakból megállapítható, hogy a budai keresztények a XVI. századi hódoltság tartama alatt a mai helyőrségi templom helyén állott Mária Magdolna egyházat használták és pedig katolikusok és nem katolikusok egyaránt, a templom azonban e célra deszkafallal két részre volt felosztva. Ez az állapot csupán 1595-ig tartott, mert akkor olvasunk először Scherer György jezsuitának a pozsonyi országgyűlés idején tartott s »Ein trewhertzige Vermahnung« cím alatt kiadott beszédében arról, hogy a budai keresztény templomot elvette a török s most nagy bánatban vannak a budai keresztények amiatt, hogy nem hallgathatnak többé prédikációt (was massen die Christlichen Burger zu Ofen hochbetrübt seyen darumb, dass sie weder Kirche, noch Predig mehr haben). Megerősíti ezt az 1605-ben Budán járt Bocatius János kassai bíró (Adparatus ad históriám Hungáriáé 333. 1.), aki arról is tud, hogy az iskolás gyermekek száma rettentően megfogyott s az ottani keresztények Kecskeméti István nevű papja családjával együtt nagy nyomorban él. Ez a Kecskeméti István a református magyarok papja volt, akik tovább is kitartottak, a Bezolt Menyhért útleírásában említett raguzai és más olasz kereskedők azonban ekkorra már elhagyták az 1598. és 1602. évi ostromok alatt megviselt várat s velük egyidőben távoztak el a ferencrendi barátok is, akik templom hiányában különben sem gyakorolhatták volna nemes hivatásukat. Lampe Adolf azt állítja ugyan (História ecclesiae reformatae 650.1.), hogy 1629-től kezdve, amikor Váradi János volt a budai protestáns magyarok papja, egészen Buda 1686-ban történt visszafoglalásáig állandóan voltak Budán protestáns papok (continua serié inibi preadicantes reformatos fuisse res est certissima), ez azonban nem tekinthető bizonyítottnak. Azt is állítja,