Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270

AZ ELSÓ' HIVATALOS INTÉZKEDÉSEK A VISSZAFOGLALT BUDÁN 1686-BAN 243 kezdetben — természetesen rendkívül egyszerű és a valóságos szükségnek megfelelően egészen kezdetleges — szervezetet biztosítottak Budának. Ennek a szervezetnek nem lehetett más célja, mint hogy gondoskodjék a rombadőlt, kihalt és eleinte kizárólag a győzelmes katonai csapatoktól megszállott város legelemibb,- vegetatív életszükségleteiről. A városból — a foglyokon kívül — csak puszta épületmaradványok jutottak a győztesek kezére. Lakosság nem maradt, nem volt Budán, és így nem is lehetett a néptelen városnak szüksége polgári szervezetre. Buda csak mint holt tárgy, hadizsákmány, nem pedig mint élő község, bizonyos önálló életet folytató organizmus jöhetett számba az elfoglaló hatalom előtt. Az első intézkedéseknek az elpusztult vár és város feltámasztásáról, mintegy újra-alapításáról kellett mindenekelőtt gondoskodniuk : előbb rendes polgári társadalomtól lakható és tényleg lakott várost kellett teremteni, mielőtt a belső szervezet kialakítására sor kerülhetett. A visszafoglalt Budát az uralkodó par excellence »új szerzeményének tekintette, amely mindenestől a kincstár tulajdonát képezi. Ez az elgondolás szabta meg azután, mondhatni makacs következetességgel, a Bécsből eredő hivatalos intézkedések irányát. Eredeti levéltári adataink ezen intézkedések közvetlen forrásaihoz, a hivatalos hatósági rendelkezésekhez vezetnek, amelyeknek összefoglaló ismertetését jelen feladatunkká tettük. Abban a pillanatban, amikor a végső küzdelem eldőlt és Buda várát a keresztény seregek elfoglalták, a győzelmes hadvezérek vezetése alatt álló katonaság volt az egyetlen, jog szerinti hatóság, mely bárminemű, hatalmat gyakorolhatott. E hatalom alapja a győztes ököljoga volt. A diadaltól megittasult és egyébként is zsákmányra éhes katonák a fosztogatásra hivatalos engedélyt kaptak vezéreiktől és így, sajnos, a győzők első ténykedése a visszafoglalt és ismét kereszténnyé lett Budán nem építés, hanem rombolás, pusztítás volt, amely sok, az ostrom alatt még épen maradt értéket követelt áldozatul. A várost ért veszteségért édeskevés kárpótlást nyújt az, hogy a zsákmányoló katonáknak rendkívül gazdag préda jutott osztályrészül. A legtöbb kárt azonban talán nem is maga a szabad rablás, hanem a zsákmányért portyázó katonák pusztítása nyomán a város különböző részein fellángolt tűzvész okozta. »Also ist auch wohl höchlich zu betauern die in wehrendten Sturmb und Blindem an viellen Ohrten entstandtene Feyers-Brunst, dergestaldten, dass die ganze Stadt mit vielen khostbahren Wahren und Mobilien (ausser was etliche Stundt vorhero durch die Blinderung der Soldatesca zutheill wordten) im Rauch aufgangen . . ,«

2

) A füstfelleg, a beomló falakból felcsapódó kormos porfelhők három napon keresztül terjengtek a város fölött és szinte áthatolhatatlan ködbe burkolták.

3

) Szeptember 5-ére a tüzek utolsót lobbantak, a kormos füst eloszlott, és feltárult az egykor ragyogó város siralmas képe. Teljesen szavahihető szemtanú írja a következőket : ». . . den miserablen Zuestandt dieses Orths änderst, als man sichs immer einbilden kann, befundten : indeme alles dergestalten ruinirt, das nit ein einziges Tach, nit ein Zümer, ja nit ein Trämb von Holz zu finden, sondern alles in Grundt und bis in die Keller verbrunen . . ,«

4

) Egy másik szemtanú megjegyzi, hogy »Das Schloss ist dergestaldten zuesammengeschossen, dass es mehr einen Stain 17*