Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

238 BUDÓ JUSZTIN másik lépcsőn a szereplők jártak. Ez a terem mindenképen díszére vált az épületnek, s ha arányosságát, festését és a boltozat stukkodomborműveit együttvéve nézte a közönség, dísz és méltóság tekintetében az egész rendi tartományban jóformán páratlanul állott. (Theatrum praeterea cum aula academica, si proportionem, picturam, opus plasticum fornici aulae inductum ... in unum collecta spectes, décore ac maj

estate vix ulli Provincia tota secundum. Hist. Coll. Bud.) A kollégiummal szembenfekvő, vagyis a mai Pázmány-utcára néző oldalán az akadémiának két kapuja volt; (portae duae collegio objectae) az egyiken a gimnazisták, a másikon az akadémisták jártak be az intézetbe. A Szentháromság-térre néző homlokzatán (propylaeum praecipuo urbis foro objectum) oszlopcsarnok volt, tornyocskával, továbbá az Immaculata, loyolai szent Ignác és Xavéri szent Ferenc kőszobraival. (Schoen, i. m. 18. 1.) A homlokzat falán alkalmazott két emléktáblába hosszabb latin szöveg volt bevésve, mely az intézet nevét, célját, az építkezés évét (inscriptio nuncupationem, finem et annum positae molis exprimens) és Kunics Ferenc akkori rektor nevét tartalmazta. Az akadémia épülete a Mátyás-templom északi oldalán épült kollégiummal, valamint a déli oldalán épült szemináriummal szemben tetszetős, kellemes benyomást keltő épület volt, mely nem csupán a célszerűségi követelményeknek s az ifjúság kényelmének felelt meg, hanem teljes mértékben a város díszére is szolgált. (Aedes elegáns ac magnifica, qua non necessitati tantum, commodoque juventutis, sed etiam decori urbis consultum est eximie.) Említettük, hogy a filozófiai és teológiai tanfolyam felállítása óta feltűnően emelkedett a jezsuita-tanulók száma. Most, hogy az akadémia és a gimnázium kikerült a kollégiumból és mind a kettő megfelelőbb helyet kapott az akadémiaépületben, ez a létszámemelkedés rohamosnak mondható ! Az akadémiai és gimnáziumi tanulók együttes száma csakhamar eléri a 600-at, majd a 700-at és 1757-ben, vagyis tíz évvel az akadémia felépítése után, 12 híján a 800-at. Ebben az időben lesz legnagyobb a kollégium tagjainak a száma is: 1755 körül 40-en tartoznak a budai rendházhoz. Ugyanekkor emelkedik a magisterek száma is hatra és így minden osztálynak külön tanára van. Régebben rendszerint egy tanár tanította a rétorokat és poétákat, egy másik tanár a syntaxistákat és grammatistákat, végül egy harmadik a princípistákat és parvistákat. Egészen így van ez például 1704-ben. (Hist. Soc. Jes. 1704.) 1752-től kezdve a hat osztály mindegyikét külön-külön tanár tanítja. Ezért a magisterek száma a kollégiumi rendtagok összlétszámában hatra emelkedik. Ami a budai jezsuitaiskolák tanrendszerét illeti, az némi eltéréssel azonos a jezsuiták általános tanrendszerével, amelyet a rend 5-ik generálisa, Aquaviva készített el és 10 évi kipróbálás után 1599-ben léptettek életbe véglegesen, Ratio et institutio studiorum Societatis Jesu cím alatt. (Dr. Kiss Áron: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve, Budapest 1907. 63. 1.) Budán is ezen az alapon tanítottak 1735-ig, amikor a magyar-osztrák rendtartomány számára Wagner Ferenc jezsuita atya a gimnáziumi oktatás tananyagát még behatóbban részletezte. Ezt a tüzetesebb utasítást III. Károly király alatt hagyták jóvá. (Docentur secundum methodum sub Augusto imperatore Carolo VI. elaboratam et approbatam.) Abban az időben ez nem is lehetett másként, mert a katolikusok közép- és felső oktatását