Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

AZ ElySŐ KUI/TÚRTÖREKVÉSEK BUDÁN A VISSZAFOGLALÁS UTÁN 229 felhívja az adminisztrációt, ügyeljen arra, hogy á megállapított deputátumot az érdekelt papság meg is kapja. - ; A budai jezsuitáknak a következő deputátümok járnak: napi 12 adag kenyér, heti 1 öl tűzifa, heti 1 akó (Eimer) sör, évi 8 kősó vagy 60 véka só (Küeflsalz). Pénzben (zur Eundation) évi 600 forint. Zene és iskolamester számára évi 150 forint. Ugylátszik, az adminisztráció a Széchenyialapítványokra való tekintettel vonakodott megadni a jezsuita atyáknak a plébánosi deputátumokat. Ezért a bécsi udvari kamara 1696 április 5-én figyelmeztette az adminisztrációt, hogy Széchenyi alapítványai a jezsuiták részére nincsenek összefüggésben a plébániákkal. Következésképen az adminisztráció a plébániai deputátumokat, míg Őfelsége a plébániákat saját javadalmakkal meg nem adományozza és nem prezentál külön, állandó lelkészeket, továbbra is adja meg a hitterjesztő jezsuitáknak. Egy évvel később még tovább menta bécsi kamara. Lintschinger Alajos superior és plébános kérésére elrendelte, hogy mindaddig, míg a jezsuiták a budai Nagyboldogasszonyplébániatemplomban ellátják a plébánosi teendőket, részükre a szentmisékhez 30 akó bort kell biztosítania tizedborból. Lintschinger superior kérelmére történt az is, hogy a jezsuiták akkor is megkapták a plébánosi deputátumor kat, mikor azokat az egyéb pensiókkal és segélyekkel együtt a bécsi udvari kamara rendeletére a budai kamarai adminisztráció a többi egyháziakra és világiakra nézve időlegesen beszüntette. Az ő deputátumaikat nem számították azok közé, melyek tisztán segély gyanánt adattak. (Welche ex mera gratia adiutae loco verliehen worden.) Bármennyire is külön elbírálás alá estek általában a felsőbb hatóságoknál a jezsuiták ügyei, velük is megesett, hogy a kényszerű takarékoskodás során itt-ott hátrányt kellett szenvedniök. Erre és az imént ismertetett deputátümok el-elmaradására lehet következtetni Mayerl Benedek atya 1740 március 8-án kelt panaszos leveléből, mely szerint a deputátümok kiszolgáltatását már hosszabb idő óta megtagadják tőlük, jóllehet a parochiális templomnak nincs dos-a és a plébánosnak nincs az uralkodótól javadalma (deputata parochialia . . . iam a longe retrolapso tempore nobis denegentur, quin tarnen parochialis ecclesia dotata sit, vei parochus loci a caesare beneficium habeat). Ezt azért is tartja sérelmesnek, mert az itt állomásozó császári katonaság az, mely főleg kórházaiban veszi igénybe ingyen a kollégium nagy kiadásai mellett az ő plébánosi szolgáltatásaikat (nostra parochialia obsequia, quae hic degenti militi caesareo gratis praesertim in horum infirmariis . . . cum magnis dicti collegii expensis impenduntur. Act. Jes. fasc. 1. nr. 51.). A három hónap alatt átalakított és egyemeletesre emelt új rendházba — amint már említettük — 1687 advent első vasárnapján költöztek be a jezsuita atyák a vízi-kapu melletti régi, szűk otthonukból. Ugyanekkor vették át a ferencrendiektől a Nagyboldogasszony-templomát. Itt aztán plébánosi joghatósággal nagyarányú, az ember egész lelki skáláját felölelő lelkipásztori tevékenységet kezdenek el, — az új rendház egyik földszinti helyiségében pedig december hónapban a gimnaziális oktatást, amelyet a következő évben (1688) az ötödik osztályig fejlesztenek. (Hoc quoque anno . . . docuimus scholas . . , usque ad poesin inclusive. Hist. S. J. 1688.) Mindezt örömmel és buzgalommal teszik, mert már van kényelmes otthonuk, ahol