Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

230 BUDÓ JUSZTIN kipihenhetik fáradalmaikat (domum reduces in commodo ac honesto habitaculo lassa membra sublevare poteramus). Igen találóan mondja Schoen Arnold, (A Budai Szent Anna-templom, 11. 1.) hogy »lankadatlan felebaráti szeretetükkel bizalmat keltve behatoltak a lakosság legbelsőbb családi életébe is és évkönyvük dagad az elmeorvos, psychologus, moralista elmélyedésére érdemes esetek leírásával, amely esetekhez segítségül híva, a jezsuiták szolgáltatták a válság, a tisztulás remediumát«. Valóban, ez a »labor frequens circa proximum«, a felebarát körüli gyakori munka az, ami elsősorban jellemzi a jézustársasági atyák lelkipásztori tevékenységét. Ez a pasztorációs munka annál jobban fokozódik s annál több veszéllyel jár, minél több a baj, a szerencsétlenség, a járvány, a ragályos betegség stb. Az 1691. év szomorúan bizonyít emellett. Belgrád eleste után a Szerbia és Albánia vidékeiről visszatérő katonák több éven át dühöngő pestisjárványt hurcoltak be Budára. A jezsuita atyák, akik a beteg katonák lelki gondozását végezték, állandó életveszedelemben forogtak ekkor, (cum manifesto periculo maxime ad milites necesse erat excurrere) tetézve a bajt az, hogy szűk helyiségben alig arasznyira egymástól hatan, heten sőt többen feküdtek egymás mellett. Kz bizony azzal járt, hogy a jezsuiták is súlyos veszteséget szenvedtek. Pestisben halt meg maga a házfőnök is, Gressing János atya. Annál jobban megbénította a háborús veszedelem és a járvány a jezsuiták oktató tevékenységét. 1690-ben még öt osztályban folyik a nevelőoktatás, bár tanulóik száma ekkor sem haladta meg a 40-et. (Modica quae erat Juventus numerum 40 non excedens.) Ebben az évben rendezték az első színi előadást is I. József ünneplésére. A feléledt fegyverzaj csakhamar elhallgattatta a budai múzsákat. (Budenses Musas síiére docuisset.) 1691-ben a pestisnyavalya miatt nem folyik a tanítás. A következő évben némileg pótolni igyekeznek a kényszerű mulasztást. Kettős nyilvános iskola létesül 1692-ben, (inchoata . . . schola publica gemina) egy német és egy latin iskola. Az egyikben a város által alkalmazott világi, a másikban a rendhez tartozó tanító tanít. A latin iskola, mely előkészület volt mintegy a gimnáziumi oktatáshoz, november hónapban nyílott meg jelentéktelen tanulólétszámmal. (Cuius princípium factum est modico numero.) Az első nyilvános oktató a latin iskolában Huebman Mihály magister. Amint ismeretessé lett a nyilvános oktatás elkezdése, nagyobb számban keresték fel ezt az iskolát is. (augmentum deinde amplius accessit, ubi inchoatio publicae instructionis innotuit.) Ekkor kezdik a tanulóifjúság számára a vasárnap délutáni órákban a katechetikai oktatást is. 1693-ban húsvét táján néhány hétig ismét szünetelt a nyilvános tanítás, mert a pestisjárvány újból felütötte a fejét, (rursum pestiferi morbi contagio sese clarius prodidit.) A retorikát először 1698-ban tanították s ezzel a jezsuiták budai gimnáziuma teljessé lett. (in scholis hoc anno gymnasium est integre completum docta etiam rhetorica.) Most már társulatot is alakítottak a tanulóifjúság számára, Szűz Mária, a keresztények született segítője név alatt, melynek első rektora Savoyai Jenő herceg, rektortársa pedig Vaudemont Károly Tamás herceg volt. A Széchenyi György érsek által 1687-ben alapított kollégium építését 1688-ban kezdték el a Beck várparancsnok által az előző évben kijelölt telken, mely a mai Mátyás-templomtól északra egészen a domonkosok