Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

226 BUDÓ JUSZTIN fennforognak és mert a Haditanács sem tartja megengedhetőnek, hogy a nem nagy várban a nagyobb tanulók sokasága tartózkodjék, (si magna studiosorum adultiorum frequentia in praesidio non magno esse sineretur) azért Kollonics felmenti a jezsuitákat azon kötelezettség alól, hogy Budán bölcselettel és teológiával Akadémiát emeljenek, kijelentvén, hogy kötelezettségüknek azzal is eleget tesznek, ha Budán az alsóbb osztályok mellett dialektikát teológiai erkölcstannal, polemicával és esetleg canonicával fognak tanítani. A többi tanár helyett pedig szabad királyi Pest városában az alsó iskolákban tanítsanak. Ehhez képest oly értelmű felhatalmazással ruházta fel a jezsuita atyákat, amely szerint a budai kollégium számára tett alapítványt úgy oszthatják fel, hogy egyik részét a festi székház fenntartására s az ott emelendő iskolák javára fordíthatják, amíg az isteni gondviselés olyan alapítót küld, aki a pesti atyák és tanítók számára szükséges költségekre alapítványt tesz. (donec forte divina Providentia fundatorem aliquem miserit, qui necessarios pro Pesthiensibus patribus et magistris sumptus constituent.) Bár Gonzales Thyrsus jezsuita generális Rómában 1687 július19-én a budai akadémiai kollégium létesítésére a Jézus-társaság javára tett alapítványt, a ráruházott összes jogokkal együtt elfogadta, az alapítvány, illetőleg Nezsider birtokába a budai kollégium csak 1695 április 24-én jutott, tehát a nagy alapító halála után, mely 1695 február 18-án következett be. Addig szerényebb keretek között, a részükre 1687-ben 2300 forint költséggel átalakított rendházban s az ugyanazon év advent első vasárnapján átvett Nagyboldogasszony-plébániatemplomban fejtettek ki a jezsuita atyák egyre áldásosabb lelkipásztori és nevelő-oktató tevékenységet. Az ugyanott, 1687 március 19-én kelt második alapítólevelével Széchenyi érsek az általa alapított budai jezsuita kollégiummal kapcsolatos Clericorum alumnorum seminarium-ot, papnevelő-intézetet létesített. Szem előtt tartva, hogy ő maga is a bécsi Pazmaneum jeles növendéke volt, a budai intézetet teljesen a bécsinek a mintájára létesítette és kikötötte, hogy mindenben ugyanazon statútum szerint kormányozzák, mint a bécsit. Ez intézet számára az általa 80.000 forinton birtokolt, Sopron és Vas megyékben fekvő kőszegi javait adományozta, amelyeket saját pénzén szerzett és gyarapított. Az alapítólevélbe foglalt feltételek szerint a jó előéletű és erkölcsű fiatalokat az akadémia rektora válogatás turján veszi fel az intézetbe és kollégiumba ; a noviciatus elvégzése után a növendékek esküt tesznek a rektor kezébe és kötelezik magukat a még török kézen leva vidékeken való lelkészkedésre, ezen kívül még ott, ahol nagyobb az. egyház szükséglete ; az öltözet tisztes papi öltözet, vagyis talár kék posztóból és köpeny ugyanolyan színű anyagból ; az élelem a szokásos három fogásból áll, hozzá még kevés bor ; minden évben a tanulmányok végén a növendékek vizsgát tesznek ; maga a kollégium Széchenyianum-nak nevezendő és az érseki jelvények azon is alkalmazandók (nostraque insignia collegio allumnatus apponantur). Ezen két kollégium (academicum collegium és alumnatus) mellé a kiváló, dicséretre és emlékezetre méltó férfiú, aki ritka bőkezűséggel több, mint másfélmilliót fordított kegyes célokra, egy harmadikat is alapított : a világi ifjúság számára convictus-t, hogy az ország szolgálatára képzett világi