Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

AZ EIvSŐ KUI/TÚRTÖKEKVÉSEK BUDÁN A VISSZAFOGLALÁS UTÁN 223 napján egy jobb, központi fekvésű és eléggé tágas helyre költöztek át a várban. A jezsuitáknak ez a harmadik és utolsó helye a budai várban a Nagyboldogasszony-templom közvetlen szomszédságában volt és kiválasztásában az a körülmény lehetett döntő, hogy Széchenyi György esztergomi érsek, a jezsuiták neveltje és fejedelmi bőkezűségű pártfogója, az uralkodó szándékának megfelelően, már előzőleg (1687 június 26-án, illetőleg 29-én) a budavári plébánia vezetését a jezsuita atyákra ruházta s plébániatemplomul Nagyboldogasszony templomát jelölte ki. (Rev. Patres Soc. Jesu in parochos huius urbis Budensis eiusdemque suburbiorum et veteris Budae constituimus.) Emellett bizonyít az, hogy Beck parancsnok — 1687 június 21-i jelentése szerint — határozatot vár a papok által a templomuk és lakásuk számára igényelt helyre vonatkozólag. A lakás eszerint a templomhoz igazodott. Amint látjuk, a jezsuita superiort a város és az egész vár plébánosává tette meg, joghatósága alá rendelve az Alsó- vagy Vizivárost, Pestet és a szomszédos falvakat. E területek felett lelkiekben különleges hatalmat és kiváltságokat kapott a jezsuita főnök. De még mielőtt ez megtörtént volna, 1687-ben Úrnapján (május 29-én) megtartották Budán a visszafoglalás után az első nyilvános körmenetet. A szentséget a vár főbb utcáin a jezsuita superior vitte, ágyúszótól kísérve, a fegyveres császári katonaság sorfala között. Az ünnepélyes körmenetet a nyolcad alatti vasárnapon a bíbornok vezetésével, magán a nyolcadon pedig a lotharingiai herceg részvételével megismételték. A templomot az érsek a Mária Magdolna templomában lelkészkedő bosnyák ferencrendiektöl vette el, akik azt a plébánosi joghatósággal együtt azon a címen igényelték maguknak, mert a templomot elsőknek foglalták el. Tekintve azt, hogy a ferencesek a török uralom alatt is lelkészkedhettek Budán, részükről a Nagyboldogasszony-templom elfoglalása könnyűszerrel megtörténhetett. Az érsek viszont ezt a magánjellegű birtokbavételt bitorlásnak minősítette s ezért tőlük, mint rosszhiszemű bitorlóktól elvette és örökre a jezsuitáknak adta át (illis ut malis usurpatoribus ereptum, nobisque in perpetuum traditum fuit). I. Lipót 1696 október 1-én kelt oklevelével ezt az intézkedést a maga részéről is jóváhagyta és megerősítette, illetőleg királyi hatalmánál fogva a nevezett templomot örökre a Jézus-társaságnak adta, ajándékozta és javára bekebelezte, úgy mindazonáltal, hogy a jezsuita atyák mindaddig engedélyezni tartoztak abban a plébánosi teendők végzését, amíg Buda városa polgárai részére plébániatemplomról nem gondoskodik (taliter tarnen, ut parochiales in eo functiones tamdiu exerceri permittant, donec Budensis urbs civibus suis de parochiali ecclesia provideat). Az uralkodó ez alkalommal is felsorolja a jezsuiták általános, főleg pedig Buda városával szemben már egy teljes évtizeden át, a legsúlyosabb betegségek és ragályos nyavalyák gyakori veszedelmei között fáradhatatlan munkával szerzett kiváló érdemeit. Sőt a már nevezett templom odaítélésével éppen ez utóbbi érdemeket kívánta a király megjutalmazni (horum religiosorum in civitatem Budensem tot annorum benemerita quadantenus remunerari volentes). Hogy a lakosság és főleg a katonaság lelki gondozása minél eredményesebb legyen, a jezsuiták már 1687-ben nagy nehézségek árán meg-