Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

222 BUDÓ JUSZTIN életpályáját. Húsvétra Budára érkezett a második főnök, Olipecz András atya. Nagybuzgalmú, okos férfiú, akinek segítségét és tanácsát a budaiak előszeretettel vették igénybe ügyes-bajos dolgaikban, mert tele volt szeretettel. Félév alatt ismét egy másik atya, Neuburger Fülöp forró láznak lett az áldozata. Nagyszorgalmú férfiú, aki különösen mint hittérítő tűnt ki. Budai működése alatt 140 másfiitűt térített a katolikus hitre. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ezek az erőteljes férfiak a legszebb életkorban pusztultak el, hiszen lelkészi teendőik során rombadőlt házak pincéiben és üregeiben kellett megfordulniuk, ahol a ragályos betegségekben szenvedő katonák feküdtek. És nem volt, miből és mivel állítsák helyre ellankadt erőiket és nem volt, hol frissítsék fel fáradt tagjaikat. A legminimálisabb kényelemről sem lehet ott szó, ahol hárman laknak legfeljebb két öl hosszú, azonfelül nedves és tetőtlen inkább barlangban, mint szobában (duarum ad summum orgiarum longum, humidum insuper tectoque nudum antrum potius quam cubiculum incolebant). Bizonyára ez a tarthatalan helyzet késztette a jezsuitákat arra, hogy megfelelőbb helyet keressenek maguknak lakásra. A consilium bellicum nem jó szemmel nézte e törekvésüket. Ezért 1687 január 31-én panaszkodik is az udvari kamarának. A budai házak kiosztása ügyében Őfelsége által elrendelt értekezleten kiküldötte által meg fog ugyan jelenni, de egyúttal felfedi elégedetlenségét, hogy amint a közölt listából látja, a jezsuiták Budán a legelőkelőbb utcában a vizi kaputól kezdve, ott ahol a basa lakott, a legjobb házakat már kiszemelték maguknak, (dasz die Patres Jesuiter beraits die beste Heüsser ausserkohren) míg a parancsnokról a legkisebb gondoskodás sem történt (hingegen für einen Commendanten noch nichts deputirt worden). Azért a Haditanács azt tartja, hogy a basa lakását a mindenkori parancsnok számára lehetne kiutalni és berendezni, mert a jezsuiták még elég helyet és teret találnak a kollégium megépítésére. A Haditanáccsal közölt kimutatást a kiosztandó várbeli házakról valószínűleg Werlein budai kamarai inspektor 1687 január 18-i jelentéséhez készítette. A jezsuiták által kiszemelt, de meg nem kapott házakról itt az van mondva, hogy Orth von dem Wasser Thor bis an die grosse Moschea ausgesehen, welches der schönste Situs ist und alwo der Bassa gewohnet hat mit Nris 338., 339., 340., 341., 342., 343., 344., 345. sambt gedachter Moschea. A consilium bellicum tovább is figyelemmel kísérte a szerzetesek elhelyezkedésének kérdését. 1687 április 27-én arról értesíti az udvari kamarát, hogy lelkészi tevékenység folytatására csak a jezsuiták, a ferencesek és a karmeliták jöhetnek a felső várba (dasz neben denen Geistlichen, so die Pfar zu versorgen haben, nur die Patres Societatis, Franciscaner und Carmeliter in die obere Vöstung komben sollen.). A Haditanács egyidejűleg Beck várparancsnokot is értesíti erről, azzal a hozzáadással, hogy az utóbbi kettő lehetőleg ott helyeztessék el, ahol előbb volt a helye, a jezsuiták részére azonban megfelelő helyet kell kijelölni (und zwar die letztere beede in denen Orthen, die sie vorhin gehabt... in der oberen Statt einzunehmen, denen Jesuitern aber eben ein tauglicher Orth zu assigniren). A második telet már kedvezőbb körülmények között élték át a budai jezsuita atyák. Báró Beck várparancsnok különös jóindulata folytán (praesidii gubernátore nobis singulariter propitio) 1687 advent első vasár-