Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241
AZ EI,SŐ KUI.TÚRTÖREKVÉSEK BUDÁN A VISSZAFOGLALÁS UTÁN 221 vett érdemei között szerepelt az is, Hogy tagjai Buda ostrománál életük nyílt veszélyeztetésével a felszabadító csapatoknak segédkeztek, (prouti etiam . . . sub actuali Budae obsidione cum aperto suorum vitae discrimine copiis nostris adstitit. I. I4pót 1700 febr. 5-i oklevele. Coll. Bud. fasc. 1. nro. 2.) Az uralkodó e mély, tapasztalatból merített meggyőződésére vezethető vissza, hogy míg a jezsuiták számára közvetlenül a vár bevétele után bizottság kiküldésével keresnek alkalmas helyet Budán, (ut locum assignent aptum societati. Hist. Soc. J. ad a. 1686.) addig ez a lehetőség más egyháziakra nézve még két hónappal az ostrom után függőben van tartva. (Wirdt denen Geistlichen, die nicht anderwerths Ihre Nahrung haben und aida nothwendig, Ihr Üebung in ecclesiasticis et professione zuegelassen : die Posses der Kürchen und praetendierenden Guetter aber . . . bis auf Unsere fernere Resolution noch suspendiert, jedoch ihnen tanquam Missionariis ein Unterhalt müessen gegeben werden. Utasítás a kamarai inspekció számára 1686 nov. 5. 16. pont. Hofkammerarchiv, Hungarn) Lotharingiai Károly megbízásából báró Beck Menyhért Lipót budai várparancsnok vette kezébe a hely kijelölésének ügyét. A közvetlenül általa kiküldött bizottság először a vizi kapu melletti téren, a városba menet jobbfelől jelölt ki számukra 40 ölnyi területet, egyházul pedig az akkor még fennálló Mária Magdolna, illetőleg Szent György templomát. (V. ö. dr, Szalay Gyula : Az egyetemi kath. gimnázium története, ennek 1935—36. tanévi értesítőjében 24. 1. jegyzet.) A kijelölt hely azonban csakhamar alkalmatlannak bizonyult lakásra, ezért Darasóczy Márton atya, Buda első jezsuita lelkésze, előzőleg tábori kórházi lelkész, Plesl Ulrik tábori lelkész rendtársához költözött. Ez a szállás a déli oldalon volt, nem messze a fehérvári kaputól, ahol később a karmelita atyák laktak. Nemsokára itt húzódott meg a hadseregtől áthelyezett első budai jezsuita főnök, Mezger János atya is. Igen szűk szobácska lehetett ez, amely részükre ezenfelül még pince, kamra és templom gyanánt is szolgált. Konyhájuk a a szabad ég alatt volt az udvarban (in quo et cellarium et dispensam et templum cogebantur habere, culinam verő sub dio in area). Körülbelül nyolc hétig laktak itt, amikor ugyancsak a hadseregtől Budára nyert áthelyezést Pusztabonyák István atya, mégpedig Darasóczy Márton helyére, aki betegsége miatt Győrbe távozott. Ekkor lakást változtattak. Az új lakás közvetlen a vizi kapu mellett volt, a városba menet balfelől, közel a várpalotához. Itt kis kápolnát emeltek, amelyben 1686 mindszentek napján a hitszónoklatokat is elkezdték. Ha tekintetbe vesszük, hogy nehéz munkájukat a nagyszámú beteg katonák pasztorációja terén ezek között a mostoha körülmények között kellett elvégezniök, akkor küldetéses tevékenységük valóban felette áldozatos volt. 1687 elején úgy látszott, hogy még keményebb sors vár rájuk. A rendnek egymás után három kiváló tagja halt meg. Néhány hónapi budai tevékenysége után elsőnek az első budai jezsuita főnök költözött el az élők sorából. Korai halálát a szakadatlan erős munka, a koplalás, silány táplálkozás, valamint az alkalmatlan lakás okozta, (assiduis laboribus, inedia victusque tenuitate locique incommoditate fractus.) Két hónapon belül a főnök támogatására kiküldött atya is befejezte