Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241

Az első kultúrtörekvések Budán a visszafoglalás után. Buda visszafoglalása a töröktől európai ügy volt és nagy világtörténelmi esemény, melyre jelentőségéhez képest felfigyelt minden számottevő európai fejedelem. Ennek dátumát, 1686 szeptember 2-át XI. Ince pápa is megörökítette azzal, hogy I. Lipót kérelmére az egész katolikus egyházban Szent István első magyar király tiszteletére rendelte. Buda bevétele Buda teljes tönkretételével járt úgy, hogy történelmi jelentőségét a rettenetes romhalmaz végképpen eltemette volna, ha az építőmunka nem mindjárt és a megkívánt lendülettel indult volna meg. Ebből a szemszögből, illetőleg ebben a vonatkozásban nézve a dolgot, Buda visszafoglalása nemcsak ragyogó haditett és diadalmas fegyvertény volt, hanem kihatásaiban és következményeiben igen fontos kultúrállomás is. Innen kezdve a nemzeti integritás — minden idegen befolyás és szellem érvényesülése ellenére — mint egyre jobban bugyogó és feltörő erőforrás ismerhető fel minden vonalon. A főváros története szempontjából pedig Buda visszafoglalása az itt-ott még hátráltatott vagy késleltetett, de mégis szakadatlan fejlődés és haladás kezdetét jelenti és jelzi. Szerencsére az építőmunka I. Lipót királyban szilárdan eltökélt, főleg vallásos indítékoktól vezérelt vezetőre talált. Buda felszabadításában ő az Eg boldogító ajándékát látta, (huiusmodi favoribus caelum beat), azért az építés nagy munkáját az Isten iránti kötelességek buzgó teljesítésével kívánta elkezdeni. Ehhez képest első és legfőbb feladatának tekintette, hogy a vallásosságot fejlessze, az isteni tiszteletet megerősítse, az újonnan visszahódított területeken a katolikus vallást megvédelmezze és tőle telhetőleg terjessze. Ennek elérésére legmegfelelőbb eszköznek látszott az igaz hit tisztaságának helyreállítása (verae fidei claritas . . . reduceretur) s a pogánnyal való hosszú érintkezés következtében elromlott erkölcsöknek a megjavítása (corrupti longa cum impiis conversatione populorum mores in melius converterentur). A régi és új lakosság lelki élete és erkölcsei szempontjából e felette fontos munkának az elvégzésére legalkalmasabbnak a Jézus-társaságot tartotta (Quo virtutis beneficio caeteros inter religiosorum ordines singulari Numinis dono eminere dilectam Nobis Jesu Societatem universae regnorum nostrorum provinciáé féliciter sunt expertae), mert annak tagjai a keresztény tökéletességhez mért erkölcseikkel és példás életükkel valóban képesek igazi útmutatásra (compositis ad christianam perfectionem moribus et exemplis . . . populos viam coeli edocerent). Ez igazán kultúrmisszió elvégzése céljából I. Lipót még a vár bevétele előtt elhatározta, hogy a lelkészi teendőket Budán a jezsuita rendre bízza s ezért annak tagjait oda betelepíti. A rendnek ebből a szempontból számba-