Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219

HÓDOI/TSÁG ÉS FELSZABADÍTÁS A MŰVÉSZETTÖRTÉNETEMBEN 215 alakulnak ki. E téren a magyar és török elemek oly szorosan összekeverednek, hogy néha csak a turbánviselet szolgálhat megkülönböztető jelül. De ez is csak bizonyos fokig, mivel a törökök a magyar kalpagot is használták. A magyar urak dolmánya és az előkelő török urak kaftánja között alig van különbség. A prémes és zsinóros menték a török urak, nem utolsó sorban a budai basák ajándékaiként terjednek.

52

) A ruhaajándékozás különben is széles rétegekre terjedő keleti divat volt. »Bbéd után Gürdsi Mohamed basa a követ-pasának fejedelmi prémes mentét ajándékozott. A pasa fiának, kékhudájának, nekem szegénynek s a többieknek összesen 40 darab aranyos övezetű díszruhát adott«, mondja Bvlia.

53

) Ilyen előzményekből alakult ki az úgynevezett díszmagyar. »A német hatás mellett a török fényűzés is befolyásolta és hatványozta a magyar nagyurak pompáját. Török hatás alatt terjed el a ruha, fegyver, sőt asztaldíszeken is a színes drágakövek, elsősorban türkisz, rubin, kláris gazdag alkalmazása ; mentekötő, boglár, csatt, gomb, díszfegyverek, serlegek, ékszerekké megmerevedett virágpompába öltöznek s versenyre kelnek az 1001 éj színeivel. Bármennyire elzárkózott is a keresztény magyarság a pogány török kultúrától, fényűzés dolgában meghódolt előtte s ebből a szempontból valóban elmondhatjuk, hogy a török világ kezdetével Magyarország számára megnyílt a Kelet.«

54

) Pontosan leírja a budai török viseletet ugyancsak Evlia Cselebi. Érdemesnek tartotta feljegyezni, amiből arra lehet következtetni, hogy szabásban, színben, anyagban némileg eltér a más török városokban megszokott ruházattól. Megtudjuk tőle, hogy a nép ruházata vörös-barna színű volt és hogy fejükön zöld és vörös prémes kalpagot viseltek, hogy kapcsos nadrágjuk és bőr dolmányuk volt. Az előkelők szerinte prémben és atlaszszövetben jártak, turbánjukon körülcsavart muszlinselyem-sálat hordtak.

55

) Ez a kosztümtörténeti kölcsönhatás azonban közvetlenül csak a férfidivatra vonatkozik. A női viselet már azért is kevésbbé lehetett hatással, mert az előkelő török asszonyokat nem igen látták. Ha az utcára mentek, a posztóból készített felsőruha, a bő fejkötő és az arcot és nyakat eltakaró fehér fátyol elrejtették az utánzásra érdemes, pompásabb ruhadarabokat. Egymás között azonban, vagy férjük előtt fehér, vörös, zöld, kék vagy sárga tafotából készült inget, finom rojtokkal szegélyezett, testhezálló, kivágott, valamennyi varraton gyöngyökkel vagy drágakövekkel kirakott xuhát viseltek. Hasonló díszben pompáztak a selyem- vagy aranyövek és a rendesen brokátból készült cipők. Fej díszük rojtozott tafotából vagy más drága szövetből álló kendő és felette a velencei doge koronájára emlékeztető, már magában ötvösremeket jelentő csúcsos ezüst-sapka volt.

56

) Nagyszerűen szemlélhetjük ezt a díszes női viseletet az innsbrucki palotában levő olajfestményen és az utánakészült (a janicsárok lemészárolását ábrázoló) lotharingiai gobelinen a bécsi gyűjteményből. A bal előtérben látható két előkelő női alakon ez a viselet jól érvényesül. Szinte mulatságosan mutatja, hogy ehhez a káprázatos pompához milyen gazdag készletek voltak szükségesek, egy névtelen szerző ostromleírása, melyre még Thaly Kálmán mutatott rá, aki az ott szereplő Budianus kapitányt egészen határozottan Vak Bottyánnal azonosította. Bszerint a későbbi kurucvezér emberei azokat a hajókat, melyeken a budai basa megakarta menteni asszo