Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219

Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben» Az alábbi sorokban szeretnénk egyes Budapest területén talált, leginkább az építészetbe és iparművészetbe vágó emlékeket felsorakoztatni, melyek alkalmasnak látszanak arra, hogy a törökkori Buda formai és tárgyi kultúrájára némi fényt vessenek és azon túlmenően az akkori életkereteket is sejtessék. Összefüggő képhez a rendelkezésre álló anyag még távolról sem elég. Az ilyen szemle e hézagos és különben is nagyon szerény emlékcsoport felett annál kívánatosabb, mivel az eddig szinte kizárólagosan felhasznált okmányszerű és irodalmi kútfők esetenként teljesen ellentétes eredményekre, legsötétebb és legrózsaszinűbb feltevésekre vezettek. A magyarországi török világ reálrégészeti emlékei iránti tudományos érdeklődés különben sohasem volt feltűnően nagy. Ezen még hivatásos és alkalmi politikusok jóhiszemű pánturáni lelkesedése sem tudott lényegesen változtatni. De régebben is csak nagyon ritkán találtak behatóbb figyelemre ezek a szerény maradványok, rendszeres gyűjtő vagy éppen ásatási tevékenységet alig váltottak ki. Ezekkel a nehézségekkel, illetve hiányokkal jelen kísérletünknél is kell számolni, bár a székesfővárosi múzeumok keretében működő régészeti intézet ásatásai elsősorban a tabáni területen e tekintetben is nagyon örvendetes eredményeket értek el. A régészeti részletmunka, a »nihil in litteris parvum« e téren is tovább fog segíteni, mint a végső következtetések elhamarkodott levonása. Azonkívül a helyrajzi szempont — eltekintve talán egy-egy kötelességszerű megjegyzéstől a korvini korszak renaissance pompájáról — minden más érdeklődést annyira háttérbe szorított, hogy forma- vagy szellemtörténeti jelenségekre való tekintetek alig merültek fel. Fokozottabb mértékben áll ez a török hódoltság korszakára, ahol ezenkívül még stilisztikai és tartalmi vonatkozásban erősen elütő, sőt ellentétes áramlatok találkoznak. A kutatási szándék így nagyjában abban merült ki, hogy ez vagy amaz a fürdő, mecset vagy bástya hol állott. Addig p. o. nem terjedt, hogy a budai fürdők a török fürdőarchitektúrának egyik egészen határozott formáját, a gyógyfürdő típusát példázzák, arról nem is szólva, hogy éppen ezekben a fürdőkben az egész keleti életnek egy igen jellegzetes oldala tárul elénk. A mecsetekkel együtt a fürdők a török hódoltsági terület monumentális építészetének kizárólagos formáját alkotják, tekintettel arra, hogy az éppen akkor, barokkban nyugaton óriási lendületet vett keresztény templomarchitektúra itt úgyszólván teljesen szünetelt, illetve a legszükségesebb javítási és tatarozási munkálatokra szorítkozott. De egyéb műfajokban is elágazik a fejlődés, hogy a budai ejalet különböző nemzeti és szociális rétegeiben más és más utakon járjon, gyakran ellentétes befolyásoknak engedjen, illetve azokra eltérő intenzitással reagáljon. Olyan