Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Szita Oszkár: "Missa Buda expugnata", 1686 : a vatikáni kézirattárban talált zenei kódex 193-197
MISSA BUDA KXPUGNATA 1686 197 che non solo per le prerogatiue di buon cantore ma per le diuergitd délia compositioni faite per uso délia Capp a si è reso molto riguardevole nella med a A (Azonkívül Matteo Simonelli nemcsak jó énekesi tulajdonságaival, hanem a kórus számára írt kompozicióival is kitüntette magát.) A kardinális ugyanis magához hivatta és megdicsérte őt. És valószínűleg ezen a napon, 1687 december 14-én énekelték először a »Missa Buda Expugnata«-t, mert ez alkalomig semmifçle hasonló utalás Simonellire nincs, A misének értéke nemcsak alkalmi mivoltával domborodik ki. Mint kompozíció, 250 év óta tartó teljes elfeledettsége ellenére méltán foglalhat helyet a legelőkelőbb és leggrandiózusabb polifon vokális művek között az élen. Szerzőjének élete delelőjén készült legérettebb, legtömörebb, legtartalmasabb alkotása. A trentói zsinat rendeletei még a. XVII. század végén is hatásuk alatt tartották a római iskolát s mikor Nápolyban már szonátákat írtak, Bach már modern formatant tanult, Rómában még mindig a régi, menzurális rendszeren épült, ütemvonal-nélküli értékek szerint egymásraépített szólamok polifóniájának örvényében olvadt szét a szöveg. Simonelli művére úgy nézünk, mint Palestrina korának kései, minden jellegzetességében átérett gyümölcsére. Ennek a művészetnek esztétikai értékmérőjét Raffael fektette le : ez pedig a kiegyensúlyozottság. Nincs kiegyensúlyozottabb ember Palestrinánál. Elveszni egy vízióban, megsemmisülni egy sikolyban : ezt nem bírja józan, szögletes római esze. I^atin szellemiség, amely előtt nem ismeretlen a lelki élet, de amely mindig az egyenes logika tiszta útjain jár. A »Missa Buda Expugnata« súlyos, komoly zenéjének masszív, tiszta polifóniája Simonelli óriási zenei és akusztikai tudásáról tanúskodik. A kódex 250 év óta az ismeretlenség sötétjében rejtőzött. Szerzőjének nevét és emlékezetét nála nagyobbak homályosították el. De minden magyar szívébe zárja Simonelli nevét, akinek irántunk érzett rokonszenve így talált most visszhangot a nemzet részéről. A kétszázötvenéves évfordulón is hallgattuk művét, mint eggyel több bátorítást súlyos viszontagságaink és küzdelmeink hősies elviselésére. < - -,.••• :\ Szita Oszkár
