Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182
176 ASZTALOS MIKLÓS forrást kellett megnyitani : a magyarországi és örökös tartományokbeli rendkívüli jövedelmi forrásokat, a külföldi jövedelmi forrásokat és a pápai segélyt, beleértve a belföldi egyházi javak megadóztatását. A magyarországi belső rendkívüli jövedelmi források a rendkívüli török adóból, adójövedelem-emelésből, luxus-adó bevezetéséből, bélyeges papír bevezetéséből, magyarországi fiscalitások eladásából és adminisztratív takarékosságokból tevődtek össze. Mivel a magyarországi és örökös tartományi belső rendkívüli jövedelmekből vérmes reménnyel sem lehetett 1,000.000 forintnál több bevételre számítani, a kamara mindent elkövetett, hogy magyarországi zsarolásokkal fokozza a bevételt. így a kamara 1685 őszén Eperjes városát kétszer is megzsarolta, először 40.000 majd 36.000 forint erejéig. Debrecent Caraffa 100.000 tallérral sarcolta meg. Helyesen hivatkozik rá Károlyi, hogy a törvénytelen zsarolás áldozataként csak Eperjes és Debrecen többel járult hozzá a Budát felszabadító hadjárat költségeihez, mint a Németbirodalomnak három legnépesebb és leggazdagabb kerülete : a westphaliai, a burgundi és az alsó-szász kerület. A hadjárathoz nem annyira külföldi seregekre, mint inkább külföldi pénzre volt szükség. Ezért, amikor Iyipót a Németbirodalom egyes tényezőivel külön-külön tárgyalásokat folytatott, hogy rávegye őket a hadjárat támogatására, elsősorban arra törekedett, hogy pénzt kapjon, ha pedig sereget kap, akkor lehetőleg kisebb és oly seregeket, amelyeket a külső segítő a saját költségén állít ki és lát el. Erre annál inkább szükség volt, mert a császárnak hiába bocsátottak volna seregeket rendelkezésre, azokat fizetni és ellátni anyagilag képtelen lett volna. Súlyt helyezett Iyipót arra is, hogy fejedelmi személy, aki az egységes vezérlést megbonthatná, lehetőleg ne jöjjön. Az egyes birodalmi tényezőkkel folytatott tárgyalások és kötött szerződések után Iyipót magához a birodalmi gyűléshez fordult s attól kifejezetten készpénzt és nem véráldozatot kért. A birodalmi gyűlés meg is szavazott Iyipótnak 50 »Römermonat« önkéntes segélyt, de közelebbről nem nevezte meg, hogy azt készpénzben, vagy harcosokban kívánja szolgáltatni. Ennek az ötven római hónapnak készpénzértéke 2,726.000 forint lett volna, ha azt a birodalmi rendek ténylegesen meg is adják. Azonban — amennyire megállapítható — ennek az Ígéretnek csak mintegy egynegyede teljesíttetett s a szolgáltatások értéke nem haladta túl a 7—800.000 forintot. Mint már említettük, a burgundi, a westphaliai és az alsó-szász kerület mit sem adott a rá kivetett rendkívüli segélyből. Az osztrák kerület részei pedig, Iyipót örökös tartományai, oly keveset adtak, amely még saját védelmükre sem lett volna elegendő. A birodalom most említett négy kerületének (összesen 10 volt) nincs érdeme a budai győzelemben kicsúcsosodó hadjáratban. A deficitet Iyipót az alábbi három forrásból fedezte. Egy millió körüli összeget lehetett még kiszorítani Magyarországból s mellékesen az örökös tartományokból ; 700—800.000 forint körül járt a befolyt birodalmi segély ; a további hiányzó összeget az egyházi jellegű források szolgáltatták. Összegezve az elmondottakat, látjuk, hogy a hadjárat és az előzetes átteleltetés költségei összesen valamivel több, mint 11,000.000 forintot emésztettek fel.
