Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182

168 ASZTALOS MIKLÓS A birodalom ilynemű segélye, amely az ország megmentésére elégtelen volt, különben is alig volt más, mint a keresztény szolidaritás enyhe jele és a német rendekre nehezedő nagy Habsburg-nyomás, befolyás eredménye. Hogy 1686-ban a birodalmi és egyéb idegen támogatás végre sikeres tudott Magyarországon a törökkel szemben lenni, az az alábbi három körülménynek köszönhető : hogy a westphaliai béke után a birodalom súlya geopolitikailag sokkal keletebbre csúszott át ; hogy a pápai diplomáciának végre sikerült a keresztény Burópát évszázadok óta nem tapasztalt célegységbe vonni össze ; hogy 1683-ban a török erőnek Bécs alatti megtöretése megindította a török hatalom belső összeomlását. A harmincéves háborút lezáró westphaliai békével a Németbirodalom tehetetlen államszövetséggé alakult át, melynek minden tagja szuverén és idegen állammal önállóan szövetséget köthető fél lett, hacsak ez a szövetség nem irányult a birodalom, vagy a császár ellen. Az európai politika túlsúlya ezzel Nyugateurópára csúszott át. A Habsburgok családi súlya Németország eljelentéktelenedésével Ausztriára tevődött át s így kényszerítve voltak hatalmuk súlypontjának is minél keletebbre való áttételére. A nyugaton eddig lekötve tartott Habsburg-erők most már csorbítatlanul felhasználhatókká lettek keleten s ezzel a Habsburgbirodalom egyszerre átütőbb erejűvé vált a törökkel szemben, amely irányban pedig évszázadokon át tehetetlennek bizonyult volt. így érlelődött odáig a helyzet, hogy a birodalmi erők 1686-ban eddig nem tapasztalt sikerrel lettek Magyarországon felhasználhatók. Le kell azonban az eddig felvázoltak alapján szögeznünk azt, hogy míg a külföldi s így a birodalmi erők először 1686-ban jelentenek Magyarországnak valóban értékes és sikeres támogatást, addig a magyarságnak a törökkel szemben való immár több évszázados állandó anyagi és véráldozata állandó és sikeres védelmet jelentett az osztrák örökös tartományok és a Németbirodalom számára immár másfél évszázadon át. Ha tehát csupán csak azt néznők, hogy milyen volt Buda 1686. évi sikeres ostromában a magyarság és a külföldiek részvételi aránya, akkor egészen helytelen volna ítéletünk arról az arányról, amely a birodalomnak és az egyéb külföldnek a magyarságért, és viszont a magyarságnak a birodalomért és Európáért hozott anyagi és véráldozata között mutatkozik s amely aránytalanul a magyarság áldozatát mutatja nagyobbnak. A hozott áldozatok arányosításánál tehát nem szabad Buda sikeres ostromát önmagában néznünk, hanem csak abban az egységes, több évszázados folyamatban, amely Magyarországot állítván az élre, a török hatalomnak és Európának élethalál-birkózását jelentette. Annál kevésbbé szabad az arányosítást Buda ostromára lokalizálva végeznünk, mert mint alább látni fogjuk, külső körülmények gátolták meg a magyarságot abban, hogy jelesül Buda ostrománál a megtörténtnél nagyobb mértékben vegye ki a részét. Bzek a körülmények a következők voltak : az ország területi megosztottsága, az önálló nemzeti hadsereg hiánya, a magyarországi csonk politikai viszonyai s az ország súlyos gazdasági kimerültsége. Vessünk egy-egy futó pillantást ezekre a körülményekre.