Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182

A MAGYARSÁG BUDA VISSZAFOGIAIÁSÁBAN VITT SZEREPÉNEK JELENTŐSÉGE 167 •öcs, Ferdinánd, kapja meg Ausztriát. Bz a követelésszerű kívánság is azt célozta, hogy a magyar királlyal kétszeresen sógorsági viszonyba került Habsburg Ferdinándnak legyen módja tartományaiból fegyveres támogatást nyújtani Magyarországnak. A Németbirodalomnak geopolitikai helyzetéből származó érdekeiből hiányzott Magyarországnak a törökkel szemben való megvédése. Ferdinándnak is csak annyi erő állt rendelkezésére, hogy az ország egy Tészét, a tartományaival szomszédos karéjt meg tudta szállni, el tudta foglalni, de a török előnyomulást nem tudta feltartóztatni, mégkevésbbé visszaszorítani. Vagy semminemű támogatást nem kapott erre a célra a birodalomtól, vagy, ha kapott, az elégtelen volt és ezért vállalkozásai olyan szégyenteljes véget értek, mint Budának 1530. évi Roggendorf-féle, 1540. évi Fels-féle, 1541. évi újabb Roggendorf-féle ostroma vagy a Német~birodalom 1542. évi csúfos véget ért vállalkozása, mikor a birodalmi sereg oly iramban ment ki az országból, hogy Achmed ruméliai beglerbég nem tudta beérni. így vált üres legendává az a feltevés, hogy az új dinasztia meg tudja védeni Magyarországot a törökkel szemben s hogy a mögötte álló Németbirodalom megfelelő támogatást fog nyújtani a török veszély leküzdésére. 1526. óta Magyarország területe a Habsburg-ház örökös birtokainak és a Németbirodalomnak előretolt hadszínterévé vált. Egykori területi egysége felbomlott. Az Erdélyben kialakult nemzeti fejedelemség külpolitikailag a török hatalomra támaszkodott és nem egyszer fegyveresen lépatt fel a területén kívül élő magyarság jogainak és szabadságának védelmében a kezére került magyar államterület önállásának teljes megszüntetésére törekvő bécsi kormányzattal szemben. Az ország középső része török hódoltsággá vált, amelyen részben megszűnt, részben átalakult a magyar •élet. Az ország nyugati és északnyugati karéja Habsburg-jogar alá jutva, a Habsburgbirodalom többi részével szemben oly jelentéktelen volt, hogy különállásának úgy ahogy való fenntartása csak áldozatokkal, lemondásokkal és Erdély külső segítségével sikerült. A török hódoltságnak •és a magyar király alatt maradt területeknek határain (igen széles sávban) szinte állandó volt a hadiállapot, amely szünet nélkül nagy magyar anyagi és véráldozatokkal járt. A magyar államiság önállása XVI—-XVII. századi királyai alatt elsősorban két vonalon vesztette el még a látszatot is : katonai és financiális téren. így, bár mint állandó hadszíntér a magyarság hozta állandóan a legsúlyosabb gazdasági és véráldozatot, a birodalom kormánya úgy látta, hogy a megmaradt csonk megtartásának érdeme a birodalom áldozatkészségének köszönhető. Kétségtelen, hogy a birodalom a magyarországi csonkról származó jövedelem elégtelensége miatt állandó anyagi hozzájárulást nyújtott a Magyarországon folyó, majdnem megszakítás nélküli hadiállapot költségeinek fedezéséhez. Viszont ez a segítség nem volt veszélytelen a magyarság számára, mert a német rendek már 1566-ban felvetették azt a gondolatot, hogy a sok gondot okozó Magyarországot szorosabb kapcsolatba kell hozni a birodalommal s hogy a magyarországi várvédelmi vonalra német parasztokat és lovagokat kell telepíteni.