Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182

166 ASZTALOS MIKLÓS A XV. század második felében a Habsburg-család megszerezte magának a birodalomban a vezető szerepet. Ugyanakkor egyre élesebbé vált a családnak az a törekvése, Hogy Magyarországot megszerezze. Azonban ez a kettős körülmény sem volt elegendő arra, hogy a birodalom támogatását a török ellen Magyarország számára biztosítsa. Amikor a magyar nemzeti párt 1505-ben élesen állást foglalt Habsburg Miksa császárnak II. Ulászló magyar királlyal a magyar trón öröklése ügyében kötött szerződésével szemben, Miksa a birodalmi gyűlésen elpanaszolta, hogy ki akarják túrni jogigényéből Magyarországon, holott, ha ő lenne Magyarország királya, sikerrel tudná felvenni a harcot a törökkel, ígéretet tett a birodalmi gyűlésnek arra, hogy Magyarországot oly kapcsolatba hozza a birodalommal, mint aminőben a birodalom és az osztrák tartományok vannak. Erre a kölni birodalmi gyűlés 4000 fegyverest szavazott meg Miksának, egyenesen kijelentvén, hogy azt örökösödési jogainak megoltalmazására és Magyar-, valamint Csehországnak a birodalomhoz való csatolása érdekében adja meg. A magyarságnak és a németségnek tehát élesen ellentétes volt az érdeke. A magyarság védte magát a német befolyással szemben s a török ellenében támogatásra szorult. A birodalmat a török nem érdekelte s Magyarországgal szemben hódítási készségű volt. Különben is Miksa attól az örökösödési szerződéstől, amelyet II. Ulászlóval kötött, mint maga bevallja, azt várta, hogy Ulászló neki és a birodalomnak védfal gyanánt fog szolgálni a törökkel szemben. Utóbb valóban másfél évszázadon át ezt a szerepet töltötte be Magyarország területe és a magyarság. A maga földjén és a maga felbecsülhetetlen mértékű anyagi és emberáldozatával tartotta fel a török megmegújuló rohamait, amelyek így mind összeomlottak, mielőtt elértek volna a birodalom testéig, ahová irányítva voltak. Miksa és a Németbirodalom tehát azt a szerepet szánta Magyarországnak, amelyet egyideig Magyarországgal szemben annak déli tartományai játszottak, azt, hogy lökhárító legyen a török ellen. így tehát Magyarország állami fennállása és területi sértetlensége nem érintette a birodalom érdekeit. Utóbb még kényelmes is volt, hogy a birodalom előretolt védekező hadszintere a birodalomhoz közel : a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén s nem messze a Balkán északi szélein van. Igazolni látszik ezt az is, hogy az 1522. évi nürnbergi birodalmi gyűlés segélymegajánlása belül maradt a komikum határain, holott akkor Magyarország már egészen Habsburg-érdekkörbe kerülvén, diplomáciailag a birodalmat kivéve úgyszólván egész Európától elszigeteltetett s hogy a birodalom és a Habsburg-család is közönnyel nézte, miként bukik el Magyarország a Habsburg-ellenes politikát is szolgáló török túlsúlya alatt a mohácsi csatasíkon. Pedig a magyarság egyre jobban számított a birodalomra, amint a török gyűrű fojtogató szorítása nyomasztóbb lett. Hiszen, amikor Miksa halála után a Habsburgoknak Magyarországra való igényét a családnak nem a császári méltóságot viselő tagja, hanem csak annak öccse veszi át, a magyar rendek azon kívánságuk feladása után, hogy a magyar királycselányt a ászár és ne az öccse vegye el, ragaszkodtak ahhoz, hogy a császári