Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182

164 ASZTALOS MIKLÓS mánya felett érvényesíteni próbálgatott. Tényleges segítséget azonban mit sem nyújtott s ennek következtében IV. Ince pápa már 1245-ben feloldotta IV. Bélát a császárnak tett hűségeskü alól, azzal a megokolással, hogy sem a császár, sem annak fia nem tett eleget a hűségeskü alapjául szolgáló feltételeknek. A birodalmi segítség értéke a nullával volt egyenlő. És ez nem véletlen s nem is szórványjelenség, mert ha tüzetesen végigvizsgáljuk a magyar külpolitika történetét, azt látjuk, hogy a birodalmi támogatás, segítség, mindaddig nélkülözi a komolyságot, amíg a birodalom súlypontja nem tevődik át földrajzilag keletebbre, tehát a XVII. század második feléig. Nem véletlen volt az, hogy II. Frigyes nem küldte a birodalom hadait Magyarország felsegítésére. Következetesen megfigyelhető, hogy a birodalom, ha meg is szavazott különböző császárainak fegyveres erőt Magyarország ellen irányuló akciókhoz, kivitelben soha komolyabban nem támogatta még koronás urait sem következetes keleti törekvéseikben. A birodalomnak súlypontja földrajzilag annyira Nyugateurópában volt, hogy azt Középeurópa — különösen attól kezdve, hogy a birodalom keleti tartományai egyre jobban önállósultak — sokkal kevésbbé érdekelte, mint a szomszédos nyugati és déli környezet, mint Európának a Rajnától nyugatra és az Alpoktól délre eső területe. Az a körülmény, hogy Magyarországon az erőviszonyok megváltoznak, hogy Magyarország területén a magyar helyett esetleg más nép alakít államot, a németséget és annak birodalmát nem érdekelte. Meg volt benne a készség arra, hogy a magyar ellenállás csökkenése esetén hatalmát a megcsökkent ellenállás irányában különösebb áldozat nélkül keletre továbbterj essze, de érdektelen volt abból a szempontból, hogy a fajtától keletre fennálló viszonyok állandósításáért, megvédéséért áldozatokat tudjon hozni. A következő magyar-német együttműködés alapjait Nagy Lajos utolsó külpolitikai intézkedése vetette meg, aki mindkét trónját Mária nevű lányára kívánta hagyni, ki pedig a német császár öccsének volt menyasszonya. Lánya kiszemelt férjén keresztül I^ajos így lánya trónjainak sorsát mintegy a Németbirodalom császárának védelmébe helyezte. Ennek az intézkedésnek hármas magyarázata van. Az új schizmával szemben így akarta Lajos elkerülni, hogy országai két egymással szembenálló egyházi párthoz csatlakozva egymással szembekerüljenek. Ezen egyházpolitikai ok mellett a dinasztikus érdek óvatosságot ajánlott a megbízhatatlannak bizonyult Habsburgokkal szemben s Vencel császárban inkább megbízhatott, hogy nem fogja lányait örökségükből kiforgatni, mint a Magyarországra éhes szomszédokban. Végül védelmi ok is diktálta, hogy örököse mögött — a gyenge nő mögött — a birodalom ereje álljon segítségül a külső támadások ellen. A Nagy Lajos kezdeményezte külpolitikai irányváltoztatás első sorban annak köszönhette létrejöttét, hogy örökségét nem fiúra, hanem lányra volt kénytelen hagyni. Ilymódon került a magyar korona olyan főkre — Zsigmond, majd Albert —, akik egyben a Németbirodalom koronáját is viselték. Szerencsétlenségre Zsigmond alatt, aki nagyon rossz hadvezér volt, a török nemcsak megerősítette és továbbterjesztette pozícióját a Balkánon, hanem kétízben — Nikápolynál és Galambócnál —