Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161
158 VÁRAD Y IMRE ágyújának háromszor ismételt jelére megindult a támadás. Ebben a mieink valósággal oroszlánok módjára harcoltak, nem törődve egyébbel, mint jogos vérszomjuk kielégítésével, míg a törökök, mint megannyi tigris,, védelmezték üregeiket s jószántukból egy tapodtat sem hátrálva, saját hulláikból emeltek új bástyákat ; ezekre felkapaszkodva, a mieink még közelebbről érték az ellenséget, mely mintegy még hideg holtában is védte a várat. De a keresztények végül is, szüntelen mészárlások közepette, a várpalotáig szorították őket . . . , ahol egy félóra múlva egyebet sem lehetett látni, mint lángokat. Az égő hullák keltette undorukban a törökök saját élelmükhöz sem nyúltak és sértetlenül hagytak egy lőpor- és egy élelmiszerraktárt. Közben hasonló módon folyt a harc a bajor szakaszon, ahonnan — nem tudván az általunk elért eredményekről — felénk menekült a törökség,, vagy a vizén át próbált szabadulni. Akik nem fulladtak a folyóba »a causa degli Ungheri«, azokat lemészárolták, vagy elfogták s a többiek, itt is a tragikus véget látva, fehér turbánjaik lengetése közben megadták magukat... A dühnek és haragnak kétségtelenül nagy szerepe volt ebben a szörnyű vérfürdőben. Akik a tűz miatt nem tudták dühüket fosztogatásban kitombolni, a foglyokat megcsonkították, élve lenyúzták . . , a tűz mellé kötözték, szemüket és belső részeiket kivájták s hasonlókat követtek el, amikről illendőségből hallgatnom kell. Közben éjszaka lett, a tűz egyre jobban terjedt, amiért is nem lehet pontosan tudni a halottak számát. Az ellenség 3000-et, a bajorok 400-at vesztettek, minékünk 100 halottunk és 200' sebesültünk volt. Néhány tisztünk is elesett, köztük Spinola őrgróf is, aki csak ez évben lett ezredes, bár már esztendők óta szinte teljesen önálló parancsnoka volt De Leslie tábornok ezredének ... és az egész világ elismerésétől és csodálatától kísérve, örökítette meg hírét . . . Én a magam részéről azt hiszem, hogy igen nagyreményű vitéz halt meg benne, hiszen annyi tökéletes hőstettet vitt véghez,,, che lo dichiaravano vecchio Maestro di scuola si generosa et amabile." A kezünkre jutott tüzérségi anyag között, mely körülbelül 400 lövegre rúg, 65 mozsár, 147 nehéz ágyú ... és sok más fegyver van. Négy rendkívüli méretű ágyút is zsákmányoltunk, amelyekből 140 fontos golyókat lőttek ... A foglyok száma is ismeretlen, de meghaladj a a kétezret, akik közül sokat eladnak, de már nem olyan olcsón, mint a vár bevételét követő két napon, amikor egy kupa borért akár hármat is lehetett kapni ... A zsidóknak 100 tallér, sőt több is az ára, mert megbizottjuk vásárolja össze őket, míg mások önmagukat váltják meg. A várost a zsidó és török foglyok megtisztítják a halottaktól : a keresztényeket eltemetik, a többieket a Dunába dobják. A város parancsnoka Beck generális, akinek Strasser, Salm-ezredbeli alezredes és Bischoffshausen vezérőrnagy vannak segítségére 2500 némettel és 1000 magyarral. Harmadikán ünnepélyes Te Deumot tartottunk ... s aztán megkezdődött az árkok betemetése . . . A kevésbbé megrongált épületek kijavítása közben annyi élelmet találtunk, hogy az még sokáig elegendő lett volna a védők ellátására. Annál inkább hálát kell tehát adnunk Istennek, kérve, hogy őrizze meg számunkra szent kegyelmét, melynek segítségével módunkban lesz hamarosan nem kevésbbé fontos sikerekről értesülni (e célból három nappal ezelőtt már el is indult egy 20.000 lovasból, 12.000 gyalogból és 6000 magyarból álló hadsereg)«. *
