Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161

EGY SIENAI SZEMTANÚ NAPLÓJA BUDAVÁR 1686-1 OSTROMÁRÓL I57 29-én, azaz Keresztelő Szent János fejvétele ünnepén, amelyet a törökök szerencsés napnak tartottak,

54

) a nagyvezír többezernyi tartalékot helyezve készenlétbe a begyek között, 3000 válogatott vitézt indított el, hogy a várba segélyt vessen. Mindegyiknek 30 tallér jutalmat adott s írásbeli Ígéretet arra, hogy aki közülük bejut Budára, élete végéig külön zsoldpótlékban fog részesülni. Az első rohamot Michèle D'Aste verte vissza, majd Heissler és Caprara csapatai elől voltak kénytelenek ismételten irányt változtatni a janicsárok s így a lotharingiai táborba jutottak, ahol szétszórásukból az önkéntesek is, »pieni di calor naturale«, kivették részüket. Egyes osztagoknak mégis az alsóváros falait sikerült megközelíteniök, de innen is megszalasztva, Mercy és Serau századainak rohantak s végül »con somma confusione« a brandenburgiak táborában tették az utolsó áttörési kísérletet, ahol is teljessé lett véres kudarcuk. A mieink 10 közembert vesztettek, egy hadnagyon és Mercy báró hadsegédén kívül, aki maga is súlyosan megsebesült. A közelharcban ugyanis egy rendkívül hatalmas törökkel került szembe, aki a fejére és vállára mért három kardcsapással leterítette a bárót. Közben Mercy elvesztette parókáját s mivel egy »pelliccia Turca« volt rajta, valaki — saját lovagjai közül — töröknek nézte s ráfogta pisztolyát, de ez szerencsére csütörtököt mondott s így ideje maradt megismertetni magát.

55

) Egy másik érdekes eset Caprara egyik öreg vértesével történt e napon. Ezt több puskalövés érte, melyek páncélját is átfúrták, de mind a maga, mind társai nagy bámulatára mégsem sebesült meg. A csodálatos menekülés magyarázatára a csata után jött rá, amikor vértjét a sátorban levetve, látta, hogy a golyók »all'Abitino della Madonna« akadtak fönn. — Az sem érdektelen, hogy Károly herceg táborában egy jól öltözött török kivont karddal egy trombitás sátrába lépett s mikor ennek megrémült felesége térden állva kért tőle kegyelmet, »egli cavatasi da una manica una Borsa di sopra 300 Ungheri, glie la diede, buttandosi nel di lei letto, ma entrati poi dentro Uffitiali e soldati gli fecero, con gran dolor della donna, la testa«.

56

) Nem tudni, hány török esett el ebben a csatában : a mieink 900-nál több hullát takarítottak el, de a janicsárok maguk is sokat behordottak a várba.

57

) A nagyvezír másnap újabb 10 ezer emberrel próbálkozott, de mivel megérkezett Scherffenberg hadteste, majd Piccolomini tábornok öt ezrede, jobbnak látta visszavonulni. A szökevények jelentése szerint a nagyvezír nem tudta megakadályozni, hogy katonái a Dunán Buda felé tartó s a várbelieknek szánt élelmiszeres bárkákat ki ne fosszák. Az augusztus 31-i haditanács, melyen Strattmann gróf, udvari kancellár is résztvett, szeptember 2-ára tűzte ki a döntő ostromot. Ez emlékezetes napról szó szerint a következőket írja Amerighi.

58

) »Miután minden intézkedés megtörtént, ugyancsak kemény napra lévén kilátás, folytatódott a falak és cölöpvédek lövetése. . . , amelyekkel együtt sokszor egy-egy kéz és kar is a levegőbe repült, annyira túlbuzgó volt az ellenség a hézagok kitöltésében. A csapatok rohamra készen már előző nap a rés alatt foglaltak helyet és sűrű soraikra az ellenség rengeteg követ, nyilat, gránátot zúdított, úgyhogy több, mint 60 emberünk meghalt vagy megsebesült. Mikor már hihető volt, hogy az ellenséget 32 ágyú és 16 mozsár állandó tüze kimerítette, délután 3 óra tájt a (Kis-) Svábhegyi üteg hat